– Néha eltűnődöm azon, hogy ajándék-e a számomra az, hogy megismertelek, vagy inkább átok? - fordult felém a kedvesem, miközben ráérősen üldögéltünk a napsütötte padon. Elmosolyodtam, mert a kérdést már én is számtalanszor feltettem magamnak, kettőnkkel kapcsolatban.
– Az egóm számára mindenképpen átok – válaszoltam. – A valósághoz, a szeretet birodalmához, az isteni középpontomhoz kapcsolódó valódi lényemnek viszont ajándék. Mert ő kapcsolódik a te valódi lényedhez. Az egóink viszont gyakran harcba bonyolódnak egymással, és ez fájdalmat okoz. Az egónak.
– Honnan tudod ennyire megkülönböztetni a kettőt? – nézett rám megint ragyogó, zöld szemével. – Honnan tudod, hogy melyik részed az ego és melyik a valódi lényed?- Onnan tudom, hogy minden, ami a szeretethez és az abból fakadó örömhöz kapcsolódik, a valódi lényem – magyaráztam úgy, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy én ezeket tudom. – Mindaz, ami pedig a félelemből fakadó haraghoz, bűntudathoz, sértettséghez kapcsolódik, az az ego.
Minden kapcsolatunk, de különösen szerelmi kapcsolataink a tanulás, a felébredés és a gyógyítás egyedülálló lehetőségét rejtik. Több megközelítési módja is van annak, hogy meggyógyítsuk a félelem és a hiány érzésén alapuló kapcsolatokat. A társunkhoz való viszonyulásunkat arra használhatjuk, hogy elengedjük a múltat; a bűntudat és a sérelmek minden terhével együtt. Minden párkapcsolatnak célja van, és az ebből fakadó boldogság és gyógyulás életfeladatunk egy fontos része. Ha boldog kapcsolatban élünk, ez a legjobb és leggyorsabb módja annak, hogy kiteljesedjen az életünk.
Mindezt megélni, és a hétköznapi életünk részévé tenni általában nem megy egyik pillanatról a másikra. Mégis, az első és legfontosabb lépés az, hogy elköteleződjünk önmagunk, a társunk és a kapcsolatunk mellett.
A kérdés ezért a következő:
Valóban boldog és sikeres kapcsolatban akarsz élni, vagy csak beszélni akarsz arról, hogy erre vágysz? Szeretnéd megtanulni, hogy mi szükséges ehhez? Hajlandó vagy elköteleződni amellett, hogy bármit, amit kell, megteszel azért, hogy harmonikus, örömteli párkapcsolatban élj?
Ha valóban ezt akarod, semmi nem állíthat meg.
Mit gondolsz, mire van szükséged ehhez? Mit kell megtanulnod magadról, a másikról, a szerelemről és a párkapcsolatokról ahhoz, hogy boldogan élhess a társad oldalán? Írd meg a hozzászólások között, hadd illesszük a te kívánságodat is az októberi szeminárium témái közé!
Addig azonban a rendelkezésünkre áll még több mint három hónap, és nekem fontos, hogy ez idő alatt se maradj gondolatébresztő olvasmányok nélkül. Június elején, a Nyitva van-e a szíved? című írásomban már olvashattad Chuck Spezzano javaslatai közül az első négyet a harmonikus párkapcsolatokra vonatkozóan. Az alábbiakban találod a folytatást.
5. Ha a partnered bajban van, segíts neki.
Ha van valami konkrét, amit megtehetsz, az nagyszerű, de a legfontosabb a szereteted és a támogatásod. Ő kell, hogy meggyógyítsa saját magát, de ehhez szükség van a szeretetedre, mivel minden probléma mélyén az önszeretet hiánya rejlik. A te szereteted megadhatja, ami hiányzik, és újra felszíthatja társadban az önszeretet lángját.
6. Vállalj felelősséget az érzelmeidért és a tapasztalataidért.
Ha ezt nem teszed, hibáztatni, panaszkodni, támadni fogsz, és áldozatszerepbe kényszeríted magad. Ezek pedig mind hatalmi harcod eszközei, melyek a gyengeség pozíciójából fakadnak. Ehelyett választhatod az erőt és a felelősséget. A gyengeségnek három fő oka van:
7. Kötelezd el magad a partnereddel való egyenlőség mellett.
Ez kiegyensúlyozza a kapcsolatot, és felerősíti a köztetek lévő szeretetet. A kapcsolatban megjelenő harc és élettelenség az egyenlőtlenség eredménye. Ha elkötelezed magad az egyenlőség mellett, ezzel megerősíted első elköteleződésedet, és könnyebben előrelépsz.
8. Ne vedd magadra, amit a partnered tesz, vagy ami őbenne zajlik.
Nem rólad szól. Még ha úgy is tűnik, hogy rád támad, a minta már jóval azelőtt létrejött, hogy ismertétek volna egymást. Nem feltétlenül téged hagy el, téged utasít el, a te szívedet töri össze, vagy próbál meg téged irányítani. Motivációját te értelmezed így, ami sokkal inkább jellemzi a te elmédet, mint az övét. Ha magadra veszed, sokkal többet fogsz szenvedni, és nem hallod meg a viselkedésében rejlő, szeretetet kérő segélykiáltást. Ha viszont meghallod a segélykiáltást, ez lehetővé teszi, hogy segíts neki, amely pedig átalakítja a problémát, miközben gyógyítja a régi fájdalmat is, amit ez az egész felidézett benned.
Ahogy most elolvasod ezt a négy alapelvet, melyik szólít meg leginkább? Milyen felismerést hoznak? Melyikben ismersz magadra? Melyik ment könnyen eddig, és melyik az, amelyik nagy kihívásnak tűnik?
Átadom a szót neked…
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta