Annyi mindent kellene kimondani. És annyi mindent nem kellene kimondani! Vannak dolgok, amiket jobb kimondatlanul hagyni. De oly sok kimondatlan dologból válhat súlyos teher. (Virginia Mae Axline)
Számtalanszor előfordul, hogy szeretnénk az érzésünket, egy megfigyelésünket, vagy akár a bírálatunkat megosztani valakivel. Ám hatalmas a kockázat. Az illető talán megsértődik, vagy faképnél hagy bennünket, mi pedig ott maradunk egyedül.
Gyakran az a célravezető, ha a szavakat nem mondjuk ki közvetlenül. Ha mérlegelünk és felmérjük a lehetséges hatást, valamint belső bölcsességünkhöz fordulunk, könnyebb lesz eldönteni, hogy mikor beszéljünk, és mikor hagyjuk a dolgokat kimondatlanul. Ám ha a gondolataink komoly hatást gyakorolnak a kapcsolatainkra, akkor nem hagyhatjuk őket sokáig figyelmen kívül.
A szőnyeg alól időnként szükséges végleg kisöpörni a dolgokat, és ez felfrissít minden kapcsolatot. Riadalmat okoz azon gondolkodni, hogy mikor vállaljuk ennek a kockázatát. Ám belső csendünkben mindig tudjuk, hogy mikor jön el az ideje annak, hogy beszéljünk.
És az útmutatás megérkezik.
A megfelelő pillanat megmutatja magát.
És ebben a csendes, belső térben felbukkannak a megfelelő szavak is.
Ha bizonyos emberek társaságában kényelmetlenül érzem magam, és ez az érzés nem múlik, akkor fontolóra veszem, hogy mi az, amit szükséges lenne kimondani. Megnyitom magam az útmutatásnak, és kérem, hogy mutatkozzanak meg a lépések, amiket meg kell tennem. És aztán türelmesen várok.
Eddig tart a részlet, amit Karen Casey: Each Day a New Beginning – A Meditation Book and Journal for Daily Reflection (Minden nap egy új kezdet – meditációs könyv és napló a napi elmélkedéshez) c. könyvéből erre a hétre lefordítottam.
Mivel a könyv címe elmélkedésre buzdít, írtam hozzá neked kérdéseket, minden napra egyet. Az is jó, ha „csak” elgondolkodsz rajtuk, és az is jó, ha megválaszolod őket a naplódban. És persze át is alakíthatod, magadra is szabhatod a kérdéseket.
Mindenképpen fontos felismeréseket, és új ötleteket hoznak, amelyek segítenek, hogy mostantól bátrabban és nyitottabban éld az életed.
- Melyik az az élmény az életedből, amikor az volt fontos, hogy kimondj bizonyos dolgokat?
- Mikor bizonyult célravezetőnek a hallgatás?
- Mi szokott visszatartani attól, hogy kimondd, amit szeretnél?
- Mikor tapasztaltad már meg, hogy belső bölcsességed segített abban, hogy mikor szólj, és mikor ne? Hogyan történt ez?
- Ki az, vagy kik azok, akiknek a társaságában nem érzed igazán jól magad?
- Mit lenne jó elmondani nekik?
- Mi az, amit nem is valaki másnak, hanem magadnak lenne jó végre elmondani?
Ez a második részlet ebben a sorozatban. Az elsőt itt találod: Már most is az új életedre készülsz fel.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta