Mindig nagyszerű érzés több száz érdeklődő és pozitív ember elé kiállni és az igazából szerelem témakörében tapasztalataimmal segíteni őket. Minden alkalommal rengeteg visszajelzést kapok írásban és szóban egyaránt. Jó látni és érezni, hogy az embereket valóban foglalkoztatja a párkapcsolatuk, és tényleg tenni is akarnak a problémáik megoldásáért.
Először tavaly júliusban (a Mária Magdolnának szentelt hétvégén) nyílt rá alkalmam, hogy arról beszéljek, hogyan fordult a figyelmem az új kapcsolati minták felé, és mi mindent fedeztem fel ezen a téren. Nem szeretet az, ami bánt című előadásomban akkor meséltem először arról, milyen sokat számít ma már, hogy
- képesek legyünk az érzéseinkről beszélni, és
- azt tiszta szándékkal tegyük,
- nem pedig azért, hogy a másikat irányítani próbáljuk,
- sem pedig azért, hogy őt tegyük felelőssé azért, amit mi érzünk.
Ott mutattam meg először azt a kommunikációs folyamatot (amelyet most a Pozitív Gondolkodók Napján is átélhettek a résztvevők), amely abban támogat, hogy felkutassuk megbántottságunk valódi okát, és a kedvesünkkel erről beszélgessünk - így ugyanis elkerülhetjük a vádaskodást.
Idén februárban a Kristályfesztivál szervezője – Veres Kriszta (www.vereskriszta.com) – arra kért, hogy meséljek azokról a kristályokról, amelyek a segítségemre vannak abban, hogy megszületett bennem és mindez idáig velem maradt a szerelem. Különleges feladat volt ebből a szempontból végiggondolni, hogy melyek azok a kedvenc kristályok, amelyeket medál formájában tényleg rendszeresen viselek. Szerelemhozó kristályok a felhasználó szemével – ez volt az előadásom címe. Már az elején hangsúlyoztam, hogy ezek a kövek a szándékom megerősítésére szolgálnak – energiájukkal folyamatosan támogatnak abban, hogy elérjem, megéljem, amit szeretnék; hogy megérkezzek oda, ahová indultam. Vagyis helyettem nem oldanak meg semmit – cselekedni továbbra is nekem kell, ám a kristályok energiáját folyamatos, szeretetteli biztatásnak érzékelem. Ebben az előadásban fogalmaztam meg először, hogy melyek az új kapcsolati minták; melyik az az öt létfontosságú alapelv, amely elvezet a harmonikus párkapcsolatokhoz.
1. A rózsakvarc érintése folyamatosan önmagunk feltétlen szeretetére tanít.
2. A smaragd türelmessé tesz, és társunk teljes elfogadásában támogat.
3. A rubin bátorságot önt belénk, amikor felelősséget vállalunk az érzéseinkért, és - vállalva a sebezhetőség kockázatát - nyíltan beszélünk róluk.
4. A rodonit a megbocsátás köve, így gyógyulást hoz lelkünk minden sebzettségére.
5. A labradorit pedig az elengedésre, az odaadásra ösztönöz: arra inspirál, hogy engedjük el bátran az irányítás iránti vágyunkat, és amikor tehetetlennek érezzük magunkat, bízzuk a kapcsolatunk alakítását az univerzumra. Így valóban az történhet, ami minden érintettnek a legjobb.
A Felemelkedett Mesterek Hétvégéje április elején zajlott. A csoda bennünk lakozik című előadásomban arról beszéltem, hogyan tarthatjuk tisztán magunkban a teret ahhoz, hogy ténylegesen csodákat élhessünk meg életünk összes területén – a szerelemben is.
Amik „összekoszolnak”, „eldugaszolnak”, és korlátokat emelnek elénk, azok
- a félelmeink,
- az elvárásaink,
- a másoktól elszenvedett sérelmeink,
- és a saját magunkkal szemben érzett bűntudatunk.
Azért, hogy ez a belső tisztulás megkezdődhessen, az előadás részeként két meditációt is vezettem a résztvevőknek. Az egyikben lehetőségük nyílt rálátni egyik legnagyobb félelmükre, majd pedig elengedni azt. A másikban pedig megtapasztalhatták, mekkora felszabadulást hoz, ha képesek vagyunk megbocsátani valakinek, akivel szemben valamiféle sérelmet őrizgettünk mostanáig.
Minden ilyen előadás után (sőt, előtte, és közben is!) számtalan új téma és ötlet kezd el gyülekezni bennem. Olyannyira, hogy amikor legutóbb a májusi Pozitív Gondolkodók Napjára készültem, döbbenten vettem észre, hogy ami elsőre „kiömlött” belőlem a papírra, az legalább négyórányi anyag – a felkérés azonban másfél órára szólt, így kénytelen voltam jelentősen megnyirbálni a mondanivalómat.
Így kezdett el körvonalazódni az ötlet, hogy szívesen töltenék el az Ariadné fonalának olvasóival akár egy egész napot is azzal, hogy az igazából szerelem témakörében körbejárunk néhány mindenki számára fontos gondolatot. Ebből rögtön megfogalmazódott a kérdés: de melyek legyenek ezek? Ismerem magam: ha egy egész napos előadásra/műhelymunkára/közös együttgondolkodásra készülök, abból elsőre egy egyhetes anyag születik. Hogyan válogassam ki, ami a legfontosabb? És már jött is a válasz: megkérdezlek benneteket, az olvasóimat!
Talán láttad a Mátrix című filmtrilógia első részét, vagy esetleg mindegyiket. Természetesen több kedvenc jelenetem is van, ám az egyik az, amikor a főhősöknek új tudásra vagy készségre van szükségük. Ilyenkor nem tesznek mást, mint rákapcsolódnak a megfelelő információs csatornára, és a szükséges tudást rövid idő (néhány perc) alatt „letöltik”, és már használják is.
Nos, képzeld el: Mi lenne, ha hasonlóan varázslatos módon, egy nap alatt mindent, de mindent megtudhatnál arról, amire szükséged van ahhoz, hogy boldog párkapcsolatban élj? Mire lennél kíváncsi? Mire vonatkozó tudást töltenél le? Melyik gombot nyomnád meg: azt, ami önmagad szeretetére tanít? Vagy azt, ami az elengedésre? Vagy a megbocsátás lenne fontos? Vagy az érzelmi felelősségvállalás? Vagy az elfogadni tudás képessége? Milyen kérdés az, amire nagyon sürgős lenne a válasz? Mit szeretnél megtanulni? Mire szeretnél képessé válni a nap végére? Mit szeretnél megérteni? Mit szeretnél elsajátítani – vagy épp ellenkezőleg: mitől szeretnél megszabadulni? Mikor éreznéd úgy, hogy megtörtént a varázslat és az új eszköztárral a birtokodban végre megszülethet benned és veled is marad a szerelem?
Kérlek, írd meg ötleteidet a hozzászólások között! Alakítsuk ki együtt ezt a napot úgy, hogy a végén mindannyian örömtől sugárzó arccal, megújult energiákkal indulhassunk haza!
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta