A Nők Lapja 2014. február 12-én megjelent számában találtam Szegő András interjúját Miklósa Erika operaénekesnő férjével, Csiszár Zsolttal. A számomra legérdekesebb részt idézem most; azokat a gondolatokat, amelyek a 6 lépés összefoglalására ihlettek:
- Ti hol jöttetek össze tulajdonképpen?
- Elég furcsa történet. Mint később kiderült, tízéves korunk óta többször is találkozhattunk volna: mindketten atletizáltunk, és ugyanazokon a versenyeken indultunk, többször voltunk egy időben ugyanabban a külföldi városban, jártunk Pesten ugyanabba az étterembe, presszóba, tehát az is előfordulhatott, hogy elmentünk egymás mellett.
Aztán 2012 januárjában elindult valami döbbenetes véletlensorozat. Én készültem, hogy elindulok futásban a szenior világbajnokságon, Erika pedig fejébe vette, hogy elindul a New York-i maratonon. Én teniszezés közben egy rossz mozdulatnál megsérültem a bal combomon, Erika a futópadon megsérült ugyanott. Én tudtam, hogy van egy hűtőkamrás módszer, amely gyorsítja a gyógyulást, ezért bejelentkeztem oda. Eri egy barátnőjétől hallott erről, és ő is bejelentkezett.
Engem január 30-ára, 2 órára írtak be. Erit ugyanerre a napra fél 3-ra. Én nagyon izgultam, ezért késtem negyedórányit, Erika is nagyon izgult, ezért negyedórával hamarabb érkezett. Egyszerre jelentkeztünk, és, hogy ne legyen kínos a helyzet, mondták, hogy menjünk be akkor a hidegkamrába együtt. Ez néhány percig tartott, utána fel kellett mennünk egy konditerembe, hogy felmelegedjünk. Elkezdtünk beszélgetni, hamar a futásra terelődött a szó, a New York-i maratonra, és a hölgy meglepően apró részleteket mondott az útvonalról. Ennyire ismeri a várost? Persze, mert többször dolgoztam ott. Merre? A Metropolitanben. És mit csinált ott? Hát énekeltem.
Aztán, látva zavaromat, bemutatkozott. Ráadásul egy már ott ülő néni el is csodálkozott, hogy én nem ismertem meg a világhírű dívát. Majd’ elsüllyedtem! Aztán kifelé menet hallottam, hogy Eri mondta, szerdán ugyanebben az időpontban jön legközelebb, utána én is ezt kértem. Szerdán már elkértem a telefonszámát, és ezzel gyakorlatilag megkezdődött a közös életünk. Áprilisban már együtt is laktunk, és pontban egy évvel a megismerkedésünk után, tehát tavaly januárban összeházasodtunk.
Idáig tart az interjúból idézett részlet, aminek azért örülök annyira, mert alátámasztja azokat az alapelveket, amelyeket én is vallok. Akik azért fordulnak hozzám, mert a párjukat keresik éppen, már ismerik ezeket, mert sokszor, sokféleképpen elmondtam nekik. Ez a történet kiváló alkalmat nyújt most arra, hogy írásban is összefoglaljam néhányukat.
1. Azzal a férfival vagy nővel, aki éppen most a legmegfelelőbb társ lesz a számodra, mindig akkor találkozol, amikor ennek eljön az ideje. Nem előbb, nem később. Nem tudod sürgetni vagy siettetni. Csak annyit tehetsz, hogy felkészíted a szívedet, kitakarítod a lelkedet, és frissen, megújulva várod kedvesed érkezését.
2. Minél több minden érdekel, minél több területet használsz arra, hogy kipróbáld magad és tágítsd a komfort zónádat, annál több lehetőséget biztosítasz arra, hogy egymásra találjatok. Erika és Zsolt hivatása nem azonos (egyikük operaénekes, másikuk gépészmérnök), de a sport szeretete közös, és éppen ez tette lehetővé a találkozásukat.
3. Mindig, mindennek jelentősége van, időnként még a sérülésnek, a betegségnek is. Egyszer egy nyaralás elején így fordult hozzám az útitársam:
- Aztán nehogy megbetegedj nekem! Nem fogom ezt az időt azzal ölteni, hogy téged ápollak! Én meg erre gondoltam: Ki tudja? Mi van akkor, ha épp ezen a módon találkozunk össze azokkal, akikre szükségünk van? Mi van akkor, ha kórházba kell mennünk, és ott olyan új, ismeretlen emberekkel leszünk együtt, akik elvezetnek a szerelemhez? (Végül egyikünk sem betegedett meg, úgyhogy erről a lehetőségről akkor lemaradtunk …)
4. Minden jól van úgy, ahogy van. Ha késel az is, ha korán érkezel, az is, ha pontos vagy, az is. Mindig, minden a te érdekedben történik, fölösleges bosszankodnod azon, ha valami nem pont úgy sikerül, ahogy eltervezted.
5. Ahhoz, hogy megtaláld a párod, tevékenykedned kell. Nem elegendő, ha mindig csak ugyanazokat az „útvonalakat” járod be újra és újra. Éld az életed, tedd a dolgod, tűzz ki célokat, vegyél részt örömteli, kihívást jelentő tevékenységekben.
6. Ha megtetszik valaki, cselekedj. Találkozz vele, ismerd meg, derítsd ki, hogy független-e, hogy vágyik-e kapcsolatra, hogy van-e bennetek elegendő közös, ami összetart, és elegendő különböző, ami felfedezésre hív.
Még hosszan lehetne folytatni a listát, de ebből a történetből talán ezek a legnyilvánvalóbbak. Most rajtad a sor: írd meg a hozzászólások között, téged mi vezetett el a mostani vagy egy korábbi párodhoz? Milyen „véletlen” történés tette lehetővé a találkozásotokat?
Átadom a szót neked ...
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Ha pedig szeretnéd, hogy a hét témáját vasárnap esténként e-mailben is elküldjem neked, akkor iratkozz fel a hírlevelemre itt: