Ahol a szíved, ott a kincsed is – ezt a mondatot először Paulo Coelho Alkimista című könyvében olvastam, de tudom, hogy szerepel a Bibliában és A csodák tanításában is. Most azzal kapcsolatban került elő bennem, hogy egy előadásom után tovább gondolkodtam azon, vajon hányféle megközelítése van még annak, ahogyan magunkat szeretni tudjuk.
Hiszen önmagad szeretete sokkal több annál, hogy nagy nehézségek árán végre elfogadod, hogy olyan vagy, amilyen. Akkor érkezel meg a valódi szeretethez, amikor elkezded átérezni, mennyire megismételhetetlen és egyedi minden, ami téged jellemez. Akkor szereted magad igazán, amikor nem csak a sikereidre vagy büszke, hanem azon megtapasztalásaidra is, amelyek talán a bánaton és a kudarcnak érzékelt történéseken keresztül formáltak. Nem csak azt üdvözlöd örömmel magadban, amikre képes vagy, hanem látszólagos korlátaidat is, hiszen ezek is ugyanúgy egyediséged alakítói.
Minden, amit a szíveddel érzékelsz – az öröm és a bánat egyaránt – önmagadhoz vezet el, és ez a legnagyobb kincsed. Minél erősebb az önmagaddal létrehozott és fenntartott szeretetteljes kapcsolat, annál gazdagabb vagy. Ne utasítsd hát el azokat a helyzeteket, amelyekben összetört a szíved! Minden ilyen helyzet megnyitott annak, hogy idővel még több szeretetet légy képes adni és befogadni. Erősebbé tett, mert megmutatta, hogy nem félsz az élet viharaitól, hanem bátran megéled őket.
Hagyd hát abba a válogatást, és szeresd meg magad mindenestül! Nem szükséges azon morfondíroznod, mi lett volna, ha a dolgok másképpen történnek, mert minden tökéletesen zajlott le. Mindent azért éltél át, hogy az légy, aki ma vagy.
Egy pillanatra nézz magadra kívülről, és írd meg egy hozzászólásban: vajon mi lehet az, amit mások csak benned találnak meg, másban pedig nem? Mi az a különleges keverék, amit épp te képviselsz?
Átadom a szót neked ...
És persze legyen csodálatos a mai napod is!
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta