Gondoltál már arra, hogy talán épp azzal tartod távol magadtól a szerelmet, hogy régi sérelmeket őrzöl?
Ha még mindig haragszol korábbi partnereidre azért, mert úgy bántak veled, ahogy, akkor ez egy falat emel közéd és leendő kedvesed közé. Ha még mindig haragszol apádra vagy anyádra azért, mert gyerekkorodban nem tudták megadni neked, amire szükséged lett volna, akkor ezzel a múlt történéseibe zárod magad.
Így pedig sajnos az a helyzet áll elő, hogy észre sem veszed a jelenben felbukkanó lehetőségeket. Ezért bármennyire és idegennek tűnik elsőre a gondolat, muszáj elindulnod a megbocsátás felé.
Amikor valakivel kapcsolatban egy sérelmet őrzöl, annak az az oka, hogy a másik olyat tett, amit elítélsz. Erről a dologról azt gondolod, hogy
- ilyet nem szabad tenni, vagy
- normális emberek nem csinálnak ilyet, vagy
- tudnia kellett volna, hogy ez milyen bántó, vagy
- előbb gondolkodnia kellett volna, és aztán cselekedni, vagy
- mostanra lehetne ennél több esze is, stb.
Ráadásul ezt az ítéletet önmagadra is vonatkoztatod, mert ha te tennél ilyet, akkor magadat is elítélnéd érte, magadat is rossznak bélyegeznéd. Ám a helyzet az, hogy mindkét esetben tévedsz.
Az, hogy bárkinek bármit jobban kellett volna tudnia – akár neked, akár másnak -, egyszerűen lehetetlen. Ha jobban tudta volna, másként cselekedett volna. Abban a pillanatban csak ezt az egyetlen megoldási lehetőséget látta – és láttad te is, a saját helyzetedben.
Tehát amikor magadra vagy valaki másra megharagszol, akkor tulajdonképpen azért dühöngsz, mert „csak” erre volt képes, többre nem.
Természetesen, ha valakitől el kell távolodnod, mert a jelenléte ártalmas számodra, tedd meg. Majd pedig válj nyitottá arra, hogy mindazzal kapcsolatban, ami történt, megszülethessen benned a megbocsátás. Hiszen a másik nem tett mást, mint önmagát adta, az adott pillanatban a tőle telhető legtöbbet nyújtotta.
Így válsz szabaddá, és így teszed lehetővé, hogy mostantól egyre örömtelibb és boldogabb legyen az életed.
Erre a hétre a mantrád legyen ez:
A sérelmeket nem őrzöm tovább.
Megbocsátok, és szabad, könnyed életet teremtek magamnak.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta