Vajon mit tehetnék azért, hogy a világ jobb hely legyen? Mit tehetnék azért, hogy múljon a szenvedés és növekedjen az öröm? Mit tehetnék azért, hogy tényleg megszűnjenek a háborúk, vége legyen a nélkülözésnek, és mindannyian békében és bőségben éljünk?
Ezek olyan kérdések, amelyek talán már benned is felmerültek, és amelyekről gyakran beszélgetünk az online műhelyekben és a személyesen találkozó csoportokban. A jó hír az, hogy A csodák tanításából egyértelműen kiderül a válasz.
A feladatunk olyan, mintha két lépcsőből állna, de természetesen ez nem így van. Sőt, időben sem válik külön: az lenne a jó, ha ez a hozzáállás folyamatosan, minden pillanatban áthatná a napjainkat.
Szóval a feladatunk első lépcsője az, hogy
összekapcsolódjunk a mindannyiunkban ott lakozó szentséggel,
azaz a szeretettel átitatott, örökké létező, isteni résszel. A második lépcső pedig az, hogy
ebből az összekapcsolódott állapotból szemléljük a világot,
azaz szeretetünkkel megáldjunk mindent és mindenkit, amivel és akivel találkozunk.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Tégy olyan emberré, aki könnyedén és folyamatosan kapcsolatban áll veled.
Segíts megtapasztalnom a mindennel és mindenkivel fennálló, szent egységet.
Hadd ismerjem fel, hogy a Te teremtésed részeként mindannyian tökéletesek vagyunk már most, ezért nem kell semmit és senkit megjavítanom. Csak a látásmódomon kell változtatnom.
Kérlek, nyisd meg belső látásomat, hadd tekintsek a világra azzal a szeretettel, ahogy Te is teszed. Hadd vigyek áldást mindenhova, ahol csak megfordulok. Hadd érkezzen meg általam a tudás mindenkihez arról, hogy áldottak, szeretni valók és szeretettel teljesek vagyunk mindannyian.
Kérlek vezesd a lépteimet, és vigyél el mindenhova, ahol az áldásodra a legnagyobb szükség van. Köszönöm. Áldás.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta