De miért kezditek újra: másodszor, harmadszor, sokadszor? Nem elég egyszer végigvenni a leckéket?
Ez a kérdés gyakran felmerül, amikor személyes találkozások alkalmával kiderül, hogy mennyire sokfélék vagyunk. Van, aki úgy érkezik, hogy semmit nem tud A csodák tanításáról, mások pedig már évek óta foglalkoznak vele úgy, hogy a 365. leckéhez érve már kezdik is elölről.
Erre a kérdésre a választ nekem a 365. lecke utáni Zárszó adta meg, közelebbről a 3. bekezdés első mondatai:
Nincs több egyedi lecke és tanítás, mert többé már nincs szükség rájuk. Elég, ha az Istenért és Énedért szóló Hangra figyelve elvonulsz a világtól, hogy felleld a valóságot. E Hang irányt ad majd erőfeszítéseidnek, pontosan megmondva, mit tegyél, hogyan irányítsd elmédet, és mikor járulj Elébe csendben az Ő biztos útmutatásáért folyamodva.
Akkor leszek tehát készen, ha ez a folyamat már állandó és természetes bennem. Ha olyan szokássá vált, amire nem kell külön figyelnem, mert magától is történik. Amikor minden pillanatban, minden aprónak vagy épp hatalmasnak tűnő döntésem előtt a Szentlélekkel konzultálok, és aztán azt teszem, amit az útmutatásában feltár előttem. Mindaddig, amíg külön figyelnem kell arra, hogy a kapcsolatot létrehozzam és fenntartsam, szükségem van a leckékre.
Az egy év alatt ezek a gyakorlatok adnak keretet annak, hogy minden egyes napon "elvonulj a világtól", és először csak néhány, majd később 20-30 percet adj annak, hogy összekapcsolódj az isteni gondviseléssel. Ezek a leckék teszik lehetővé, hogy fokozatosan kitakaríts magadból minden ítéletet, és megbocsáss azoknak, akik látszólag ártottak neked. Magadnak is. Amint növekszik ez a belső tisztaság, úgy lesz egyre könnyebb észlelned az útmutatást.
Amikor már csak ezen útmutatás szerint élsz, és az életedet kitölti az öröm és a béke, akkor már valóban nincs szükséged a leckékre.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta