- Csak egy hete, hogy elkezdtem olvasni a tanításokat, és pontosan ez az idézet az, ami egy kissé megzavart. Az én fejemben van egy értelmezése a "csoda" szónak, de az valahogy nem illik bele például ebbe az idézetbe. Mit jelentenek a "csodák" itt? – kérdezte tőlem egy olvasó, és ez volt a szóban forgó idézet:
A csodák tisztelettel adóznak neked, mert méltó vagy a szeretetre. Szertefoszlatják az önmagadról alkotott illúzióidat, és felismerik a benned lakozó fényt. Megszabadítván téged rémálmaidtól, jóváteszik hibáidat. A csodák megszabadítják az elmédet illúzióid fogságából, és újra éppé tesznek téged. (A csodák tanítása, TSZ. 1. I. 33. 1-4.)
Gyorsan újra hangsúlyozom, hogy a Törzsszöveg értelmezésében rengeteget segít, ha az olvasásával párhuzamosan (vagy akár hetekkel, hónapokkal az olvasás megkezdése előtt) minden nap elvégzünk egy leckét a Munkafüzetből. A leckék végzése az, ami képessé teszi az elménket arra, hogy befogadjuk a Törzsszövegben leírtakat – azt a részt, ahonnan az idézet is származik.
A másik fontos dolog pedig az, hogy bizony, sok olyan gondolattal fogunk találkozni, ami nem illik bele eddigi ismereteinkbe és elképzeléseinkbe. A csodák tanításának célja ugyanis éppen az, hogy eddigi világlátásunkat gyökeresen átalakítsa. Tehát az egész tanítást érdemes rendkívül nyitott elmével fogadni, hogy be tudjuk engedni ezt az új megközelítési módot.
A csodák tanításában a csoda kifejezés az észlelés megváltozását jelenti. Akkor beszélünk csodáról, amikor képesek vagyunk valamit egészen másképp látni, mint korábban:
- ítélkezés és hibáztatás helyett megbocsátunk;
- távolságtartás helyett szeretünk;
- a jövőtől való félelem helyett boldogan élünk a jelenben.
Tehát a csoda látszólag kívül jelenik meg (javulnak a kapcsolataink, teljesülnek a vágyaink, meggyógyulunk a betegségekből), de ez soha sem kívülről érkezik, hanem annak az eredménye, hogy megváltozott a gondolkodásunk. Tehát a „csoda”, a „megbocsátás” és a „gyógyulás” szavak szinte szinonimának tekinthetők.
És most nézzük az idézetet mondatonként.
A csodák tisztelettel adóznak neked, mert méltó vagy a szeretetre.
Amint felismered és elfogadod, hogy Isten Fiaként áldott vagy (40. lecke), feltétel nélkül kezded el szeretni önmagadat és a többi embert is. Megbocsátásodon keresztül mély tiszteletet érzel önmagad és mindenki más iránt is.
Szertefoszlatják az önmagadról alkotott illúzióidat, és felismerik a benned lakozó fényt.
Önmagadról alkotott illúzióid számosak:
- azt hiszed, a testeddel, a gondolataiddal, az érzéseiddel vagy azonos;
- azt hiszed, el vagy vágva Istentől;
- azt hiszed, a többi ember bántani akar;
- azt hiszed, súlyos bűnöket követtél el, melyekért büntetést érdemelsz;
- azt hiszed, az egymástól elkülönült testekben való lét a valóság;
- azt hiszed, az élet versengés és küzdelem;
- azt hiszed, mások is megérdemlik a büntetést;
- azt hiszed, nem vagy szerethető;
- azt hiszed, összehasonlítanod és ítélkezned kell;
- azt hiszed, téged is folyamatosan megítélnek.
A lista ennél sokkal hosszabb, ám nincs jelentősége. Mindegyik téves gondolat átalakul, amint helyreáll elméd épsége, és összekapcsolódsz a benned is ott lévő istenivel.
Megszabadítván téged rémálmaidtól, jóváteszik hibáidat.
A rémálmok abból fakadnak, hogy hosszan őrizgetjük magunkban minden sérelmünket, és minden bántást, amit átéltünk, vagy elkövettünk. Újra és újra lejátsszuk őket az elménkben, amivel csak tovább növeljük a bűntudatot és a haragot. Amint elkezdünk megbocsátani, ezek a rémálmok eltűnnek, és az egész életünk átalakul.
A csodák megszabadítják az elmédet illúzióid fogságából, és újra éppé tesznek téged.
A megbocsátás hatására elengedjük az önmagunkról és másokról kialakított hamis képet. Ráébredünk, hogy egyek vagyunk egymással és Istennel is. Újra épek akkor leszünk, amikor az elménket már csak a szeretet gondolatai töltik ki. Ide vezet el A csodák tanítása, és a 365 leckén alapuló, napi gyakorlat.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta