Minden, ami történik, vagy szeretetből fakad, vagy pedig gyógyításra áhítozó segélykérés.
Ha emlékezünk erre, az jelentősen leegyszerűsíti azt, ahogyan az életet megtapasztaljuk. Még a legnehezebb körülmények is egy könnyű leckévé egyszerűsödnek, ha szeretettel és megbocsátó szívvel tekintünk rájuk.
De mit tegyünk a fizikai vagy érzelmi erőszakkal, amelyet talán a szüleinkkel vagy a házastársunkkal való együttélésben szenvedtünk el?
- El lehet ezeket a tapasztalatokat felejteni?
- Meg lehet őket bocsátani?
- Meg lehet őket egyáltalán magyarázni?
A csodák tanítása azt tanítja nekünk, hogy
minden szeretet nélküli tett
gyógyulást kérő segélykiáltás.
Intenzitásától függetlenül, egy minket bántó cselekedet mindig a félelemből fakadó segélykiáltás.
Elsőre nem könnyű elfogadni ennek a kijelentésnek az igazságát. Talán helyénvalónak találjuk néhány szituációban. Túl tudunk lépni azon, ha megbántott a barátunk, vagy udvariatlanul szólt hozzánk a buszsofőr.
Azonban az ennél komolyabb történések esetében arra van szükség, hogy hajlandóak legyünk felfüggeszteni minden ítéletünket, és csakis a megbocsátást felajánlani. Gyakorlással és az idő előrehaladtával ez egyre könnyebbé válik.
Mielőtt cselekednék, ma csendesen átgondolom, amire készülök, és megkérdezem magamtól: a szeretet irányítja ezt a tettemet?Ezt az írást Karen Casey: Daily Meditations for Practicing the Course (Napi meditációk a Tanítás gyakorlásához) című könyvéből fordítottam neked.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta