Vajon miért gondoljuk azt, hogy elszakadtunk Istentől, hogy magunkra vagyunk utalva, hogy mindent egyedül kell megoldanunk?
Miért alkottuk meg az egót, és miért olyan nehéz mindent az isteni gondviselésre bízni?
Honnan ered ez az egész?
Ezekre a kérdésekre válaszol a mai írásom, A csodák tanításának abból a bekezdéséből kiindulva, amiből egyértelműen kiderül, hogy miként kezdődött el ez a folyamat.
Így ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy könnyű legyen visszatalálnod az Istennel, és a többi emberrel való biztonságos, örömteli egységbe.
Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak.
A mindent egyesítő örökkévalóságba belopakodott egy apró, őrült eszme, és Isten Fia nem emlékezett arra, hogy csak nevetnie kellene rajta. Feledékenységében komoly eszmévé lett ez a gondolat, és egyaránt képessé vált bizonyos teljesítményekre és valós okozatok előidézésére is. Közös nevetésünkkel azonban elűzhetjük ezen dolgokat, és megérthetjük, hogy az idő nem erőszakolhatja rá magát az örökkévalóságra. Nem hihetjük, hogy az idő tőrbe csalhatja az örökkévalóságot – hiszen az örökkévalóság jelentése az, hogy az idő nem létezik. (A csodák tanítása, TSZ. 27. VIII. 6:2-5.)
Azért imádkozom, hogy mostantól mindig fedezd fel, amikor az Istentől és egymástól való elkülönültség gondolata megnehezíti az életedet. Azt kérem, hogy ilyenkor jusson eszedbe: ez a gondolat annyira lehetetlen, hogy egyáltalán nem érdemes komolyan venni. Hadd csaljon mosolyt az arcodra a felismerés, hogy minden megváltoztatható, akár most, ebben a pillanatban is.
Azért imádkozom, hogy fokozatosan térjenek vissza hozzád azok az emlékek, amelyek arról szólnak, hogy a szeretetteljes egység része vagy. Azt kérem, hogy ennek hatására ébredj rá, hogy a bánat, a félelem, a harag nem valós. Hadd legyen a mai az a nap, amikor mindezeket szélnek ereszted, és helyettük az örömöt és a békét választod.
Azért imádkozom, hogy a valóság felismerése töltsön el akkora megkönnyebbüléssel, hogy bárhol is vagy, hangosan felnevetsz. Azt kérem, hogy egyszer csak érezd meg: sem a múlt, sem a jövő nem létezik. Hadd legyen a mai a boldogság napja, hiszen minden pillanatát a jelenben töltöd.
Azért imádkozom, hogy az, ahogyan eddig az időre gondoltál, most teljes mértékben alakuljon át. Azt kérem, hogy egyre inkább érezd meg: sem időben, sem térben nem vagy elválasztva senkitől és semmitől. Hadd töltsön ma el a teljes bizonyosság, hogy minden, amire vágysz, azonnal a rendelkezésedre áll.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta