Aki elindul valamelyik spirituális úton, és fokozatosan közelebb kerül Istenhez, nagyon hamar találkozik ezzel a gondolatmenettel: Rendben, tegyük fel, hogy Isten valós, és fogadjuk el, hogy az ő valóságában csak a szeretet létezik.
Akkor viszont miért teremt háborút?
Miért engedi, hogy legyenek gazdagok és szegények?
Miért nem segít a szenvedőkön?
mindezeket nem Isten teremtette.
Mindezeket mi hoztuk létre azokkal a gondolatainkkal, amelyek
a hiányról,
az egymástól és Istentől való elkülönültségről,
a szenvedésről,
a fájdalomról,
a félelemről szólnak.
Ez pedig talán az egyik legnagyobb ugrás, amit az elménknek ezen az úton végre kell hajtania: felfogni azt, hogy
amit nem Isten teremtett, az a valóságban nem is létezik.
Csak egy fantázia, ami egy másik fantáziával bármikor felülírható.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Segíts a figyelmemet azokra a dolgokra fordítani, amiket te teremtettél. Hadd ismerjem fel, hogy aminek a mélyén nem a szeretet, az öröm és a béke lakozik, az nem is létezik.
Tégy olyan emberré, akinek van bátorsága megállni, és a felzaklató helyzetekben rálátni arra, hogy mi a valóság. Kérlek, segíts elfogadnom, hogy a te szereteted folyamatosan áramlik felém, ám szabad akaratomnál fogva én dönthetek úgy, hogy ettől elzárom magam.
Kérlek, adj erőt ahhoz, hogy ma hozhassak egy másik döntést. Hadd legyen a mai az a nap, amikor a félelem helyett a szeretetet választom, és ezzel egyre több örömmel töltöm meg az életem.
Kérlek, segíts, hogy ezt a döntést minden nap, minden pillanatában újra és újra meghozzam. Köszönöm. Áldás.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta