január 17

A rád leselkedő veszélyek ideje lejárt

Biztosan ismersz olyan embert, aki látszólag mindentől fél. Úgy véli, hogy a világ veszélyes hely, ezért mindig figyelni kell, és felkészülni a lehetséges „támadásokra”. 

Az is lehet, hogy te magad vagy ilyen, vagy legalábbis volt olyan időszaka az életednek, amikor így éltél. 

Egy ilyen embernek sajnos hiába magyarázod, hogy téved. A saját elméjét olyan mértékben kitöltik a harag, a bűntudat és a félelem gondolatai, hogy ezeket kivetítve csakis egy olyan világot láthat, amelyben ezernyi a probléma és a félnivaló. 

Itt persze egyáltalán nem pusztán a fizikai támadásokról van szó – ellenünk való támadásnak észlelünk minden olyan helyzetet, amelyben 

  • a dolgok nem úgy történnek, ahogy szeretnénk, vagy 
  • az emberek nem úgy reagálnak, ahogy szeretnénk. 


Ezért van bennünk a késztetés, hogy minden apró dolgot az ellenőrzésünk alá vonjunk, mert csak így érezzük magunkat biztonságban. Ám ez a biztonságérzet csak időleges lehet, hiszen valójában nem vagyunk képesek mindent és mindenkit folyamatosan irányítani.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. 
Segíts felismernem, hogy mindaz, amit kívül látok, pusztán a saját gondolataim kivetítése, tehát valójában nem is létezik. Hadd legyen ez egy olyan felismerés, amely félelem helyett békével és örömmel tölt el. 
Hiszen nem a harag és a bosszú világát akarom látni, hanem egy olyat, ahol elfogadás, megbocsátás és szeretet van. 
Kérlek, tégy olyan emberré, aki képes észrevenni a saját, támadó gondolatait, és képes őket elengedni is. 
Mutasd meg nekem, hogy nincs mitől félni, mert ez a gyógyító folyamat csakis örömteli fordulatot hozhat. Hadd legyen az életem ezentúl egy könnyed, vidám utazás, aminek minden napja tele van csodákkal! Köszönöm. Áldás. 

Szeretettel,

Sarkadi Kriszta 

{"email":"Email address invalid","url":"Website address invalid","required":"Required field missing"}
>