Tegnap itt járt nálam az egyik ügyfelem, és kedves humorral rám pirított:
- Kriszta, te rontod a saját üzletedet!
- Hogy érted ezt? – kérdeztem kíváncsian.
- Annyi jó dolgot kínálsz megvásárlásra, ha azt mind megveszem, és megcsinálom a benne foglaltakat, nem lesz szükségem arra, hogy hozzád járjak – nem így van?
- De, így van – válaszoltam -, de ez valójában nem baj.
Akkor nem beszéltünk róla többet, de később tovább gondolkodtam azon, hogy is van ez. Való igaz, a bevételre szükségem van, hiszen abból élek. Valahol mélyen azonban az a vágy dolgozik bennem, hogy mindenkit abban támogassak, hogy „önjáróvá” váljon, és a szerelem; a boldog, harmonikus párkapcsolatok megteremtésében a keze ügyében legyenek a megfelelő eszközök, amikor szüksége van rájuk.
Amikor 1993-ban elindultam a saját belső, önismereti és spirituális utamon, évekig rengeteg csoportra jártam, egy csomó másikat én magam vezettem, és számos szakértőnél is megfordultam, mert nagy szükségem volt a kívülről érkező impulzusra és a szeretetteli, elfogadó támogatásra ahhoz, hogy bátran és kitartóan járjam a saját utamat. Aztán ez fokozatosan megváltozott és észrevettem, hogy a folyamat már magától is zajlik: akkor is
- leülök meditálni;
- végiggondolok és leírok számomra fontos dolgokat;
- használom a vágyott életet megteremtő mentális technikákat;
- tudatosan teszek az energiaszintem emeléséért;
- elmondok a szerelmünkért egy fohászt;
- levezetek egy fontos momentumot megszentelő szertartást;
ha ezt nem adta fel „házi feladatnak” senki.
Számtalan olyan módszer vált észrevétlenül mindennapi életem részévé, amely abban támogat, hogy megteremtsem magamnak azt az életet, amire vágyom. Ugyanakkor – és ezt talán már te is megtapasztalhattad – semmivel sem hasonlítható össze az élmény, amikor a felismerések megérkezése, vagy a mély, belső átalakulás valaki másnak a jelenlétében, vagy akár egy csoportban történik.
Egyszer, egy látomáskereső meditációban azt kutattam: Miért okoz számomra akkora örömet mindig újabb és újabb találkozó-sorozatokat, és elvonulásokat megalkotni; miért olyan fontosak nekem ezek a csoportok; mi a dolgom ezzel? És azt a választ kaptam, hogy az egészben a TALÁLKOZÁS a fontos; az, hogy ilyenkor
- összegyűlünk és találkozunk egymással;
- együtt vagyunk;
- együtt gondolkodunk;
- együtt nevetünk;
- együtt fejlődünk és tanulunk;
- egymás tükrében önmagunkkal ismerkedünk; illetve egyszerűen csak
- időt töltünk együtt.
Ilyenkor valami megváltozik, és mindannyian egy magasabb energiaszintre kerülünk, ahonnan minden vágyunk sokkal könnyebben megvalósítható.
Épp ezért a találkozó témája valójában csak ürügy, és tulajdonképpen mindegy: azt a célt szolgálja, hogy a téma iránti érdeklődésükből fakadóan az emberek odajöjjenek, és létrejöjjön maga a találkozás. (Természetesen ezen a weboldalon a témát mindig a szerelemre és a boldog, harmonikus párkapcsolatokra vonatkozóan választom …)
Így aztán most két dolgot is ajánlok: egy könyvet, amivel önjáróvá válhatsz, és egy meditációs estet, ahol találkozhatunk, és egymás jelenlétéből, valamint a csoport energiájából töltekezhetünk.
A könyvet (és a szerző más műveit is) évekkel ezelőtt még angolul olvastam, de 2009-ben már megjelent magyarul:
Chuck Spezzano: Ha fáj, az nem szerelem.
Az én – tanításra vonatkozó – megközelítésem mindig rendkívül gyakorlatorientált mert meggyőződésem, hogy csak olyasmiből lehet valóban tanulni, amit nem csak hallunk, látunk vagy olvasunk, hanem amit át is élünk, meg is tapasztalunk a saját bőrünkön. Így amikor először olvastam róla, nagyon felkeltette az érdeklődésemet egy olyan könyv, amely amellett, hogy a szerelemről, és a boldog, harmonikus párkapcsolatokról szól, ehhez még gyakorlati útmutatót is kínál – ráadásul 366 napra lebontott, rövid fejezetekben.
A módszer nálam annyira bevált, hogy 2009 őszén el is indítottam egy kéthetente találkozó csoportot, ahol rendszeresen megbeszéltük a gyakorlatok végzéséből fakadó élményeinket és felismeréseinket. Rám rendkívüli, tisztító hatással volt a könyv, és újabb rétegei tárultak fel annak a tudásnak, hogy az, ami a párkapcsolatomban történik, rólam szól, ezért én vagyok a legalkalmasabb arra, hogy – ha nem érzem benne jól magam, akkor – átalakítsam.
Az egyik legfontosabb tanulság az elengedésre vonatkozott, és arról szólt, hogy amikor krízis alakul ki egy kapcsolatban, akkor az addig fennálló formát mindenképpen el kell engedni (függetlenül attól, hogy ez „hivatalos” szakítással jár-e vagy sem) ahhoz, hogy az új (vagy megújult) kapcsolat megszülethessen. Így ír erről a szerző:
„67. Minél tovább ragaszkodom, annál többet veszítek.
Minél tovább ragaszkodunk, annál többet veszítünk. Ezt fontos tudnunk, amikor elengedjük a kötelékeinket, és hagyjuk, hogy valami új szülessen. Bármely kapcsolatban, minél tovább ragaszkodunk, annál jobban elveszítjük a vonzerőnket, és így teherré válunk a társunk számára. Ha hajlandók vagyunk lemondani mindenről, amit elképzeltünk, a kapcsolat az egyenlőség magasabb szintjére léphet. Lehet, hogy teljesen le kell mondanunk, mert ha van bármi lehetőség arra, hogy a kapcsolat tovább menjen, akkor csak úgy lehetséges, ha teljesen lemondunk.
Feladat: Ma nézzen körül, és vizsgálja meg, hogy mi az, amihez ragaszkodik: egy személy, egy régi szerető, valaki, aki már meghalt, vagy egy terv? Amikor elengedi, keressen valamit a külvilágban, ami megmutatja, hogy milyen irányban induljon tovább. Mondjon le arról, amihez ragaszkodott, és figyeljen arra, ami eljön. Legyen türelmes, eltarthat néhány napig. Ne feledje, még ha ez az ember vissza is tér Önhöz, minden alkalommal engedje el, hogy a kötöttség hiánya lehetővé tegye a kapcsolat kibontakozását, és az Ön vonzerejének növekedését.
68. Ha elengedek valamit, akkor valami jobb jön helyette.
Ha elengedünk valamit, akkor előbbre lépünk. Ha ragaszkodunk valamihez, akkor meggátoljuk magunkat abban, hogy kapjunk. Ha elengedjük, valami sokkal jobb jön el számunkra. Ez lehet ugyanaz a kapcsolat egy más szinten, vagy valami sokkal jobb. Bármi történik is, az lesz az igazi számunkra, és az tesz boldogabbá minket.
Feladat: Ma itt az ideje elengedni, várakozni és befogadni. Legyen bátorsága üres kézzel állni, tudva, hogy az Univerzum irtózik az ürességtől, és azonnal igyekszik betölteni. Várakozzon, és legyen tudatában annak, hogy valami jó fog bekövetkezni.”
Ha a könyv felkeltette az érdeklődésedet, ide kattintva már meg is rendelheted. Ha pedig az elengedéshez szeretnél egy csoport energiájával is töltekezni, akkor gyere el
szeptember 14-én (szerdán) a Könnyed elengedés című meditációs estre.
Ez a kétórás találkozó a belső béke egy olyan állapotába visz el, amelyben képes vagy elfogadni, hogy valamely kapcsolatod véget ért. Megérted, hogy miért történt minden éppen úgy, ahogy szükséges volt, és felismered, hogy szétválásotok egyáltalán nem kudarc, hanem éppen, hogy siker.
Addig pedig írd meg a hozzászólások között: Amikor el kellett engedned valakit, neked mi segített? Barátok? A családod? A természet? Könyvek? Mozgás? Alkotó tevékenység? Meditáció? Vagy valami egészen más? De írj arról is, ha párkapcsolatodban sikerült átélni a régi elengedését, és az újjászületést anélkül, hogy el kellett volna hagynotok egymást! Hogyan csináltátok?
Átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: A világ legősibb mestersége (Arról szól, mi volt a Szerelem Szerviz régi neve, és miért érdemes bejelentkezned …)