Amikor néhány nappal ezelőtt visszatértem az aish.com oldalra, hogy elkezdjem lefordítani azt a cikket, ami a nők kéréseit sűríti 10 pontba, furcsa dolgot tapasztaltam. Amikor egy héttel korábban a férfiak kéréseit tartalmazó 10 pontot olvastam, megérintett az írás, és azt éreztem, remélem, egyre növekvő mértékben vagyok képes ezt adni a hozzám közel álló férfiaknak.
Ide kattintva elolvashatod: >>> 10 dolog, amire a férfiak vágynak.
A nők kéréseiről szóló angol nyelvű írást viszont nem esett jól végigolvasni, és először arra gondoltam, hogy bennem került elő valamiféle eddig ismeretlen ellenállás a leírtakkal kapcsolatban. De aztán beleolvastam a hozzászólásokba, és ott is ugyanazt láttam. Az írásban mások is azt a kioktató stílust vélték felfedezni, amit én is, és ugyanúgy nem akartak vele azonosulni, ahogy én sem. Ezért úgy döntöttem, hogy ma nem a fordítást hozom ide. Tudomásul vettem, hogy ezúttal nem úszom meg a fordítás egyszerűbbnek tűnő feladatával, írnom kell egy saját verziót, hiszen az előző blogbejegyzésemben már megígértem.
Nem tartom magam mindentudónak a témában, így csak reménykedem benne, hogy néhányat valóban eltaláltam azok közül, amelyekre a legtöbb nő vágyik. Az elmúlt két évtizedben rengeteg nővel beszélgettem mind a csoportjaim, mind az egyéni konzultációk révén, mind pedig olyan női körökben, ahol én is résztvevő voltam. Így az alább következő gondolatokat a saját élményeimen kívül átszövik a többiektől érkező információk is: nagyon sokféle nézőpontból meséltek nekem a nők arról, hogy mit szeretnének, mi mindent tudnának velük kapcsolatban a férfiak. Viszont kilencnél több nem jutott eszembe, így arra kérlek, hogy hozzászólásodban írd meg: szerinted melyik az a plusz egy dolog, amit a nők többsége szeretne megkapni a férfiaktól? Mi legyen a listánkon a tizedik pont?
Ja, és készülj: sokkal bőbeszédűbb vagyok, mint a múlt héten lefordított pontok férfi írója …
Szóljanak hát a nők …
1. Többé-kevésbé mindannyian tisztában vagyunk legjobb külső és belső tulajdonságainkkal, és önmagunk megismerése révén igyekszünk egyre közelebb kerülni ahhoz, hogy feltétel nélkül szeressük és elfogadjuk magunkat. Ám a kívülről érkező elvárás-halmaz rendkívüli: minden óriásplakátról és magazin címlapról egy-egy, tökéletesre szerkesztett nő mosolyog ránk (sőt, a magazin-interjúból kiderül, hogy életvitelében is tökéletes), és az akaratlan összehasonlítás néha kikezdi az önbizalmunkat. Ezért kérünk, mondjátok el fáradhatatlanul, újra és újra, mennyire szépek és jók vagyunk, és mennyire boldoggá tesz benneteket, hogy épp velünk kötöttétek össze az életeteket.
2. Bár néha tűnhet úgy, hogy mindenért benneteket hibáztatunk, a beszélgetések kezdeményezésével nem ez a célunk. Ilyenkor csak annyi történik, hogy megéreztük: kapcsolatunk szeretetteli áramlása megakadt, és inkább tisztázzuk most, mint hogy engedjük az ügyet még nagyobbra nőni, és közénk állni. Ezekben a helyzetekben arra vágyunk, hogy veletek közösen találjuk meg a mindkettőnk számára legjobb megoldást. Talán nem lehet mindent megoldani megbeszélés útján, ám amiről nem beszélünk, az biztosan megoldatlan marad. Kérünk, engedjétek magatokat belevonni ezekbe, és legyetek társaink kapcsolatunk erősítésében.
3. Legtöbbször azért alakul úgy, hogy mi vagyunk otthon a gyerekekkel, és mi tartjuk rendben a családi fészket, és mi varázsoljuk az étket az asztalra, mert mindez nagy örömet okoz, és szívesen tesszük. Ám attól még ugyanolyan mértékű figyelmet, összpontosítást, időt és energiát igényel, mint bármely más – akár munkának nevezett – tevékenység. És a nap végére ugyanúgy ki lehet tőle merülni. Ezért fordulhat elő, hogy amikor betoppantok, nem tudunk azzal a figyelemmel fordulni felétek, amire számítottatok. Ha ilyenkor adtok nekünk egy fél órát, amit mind a gyerekektől, mind a teendőktől, mind tőletek távol tölthetünk (a hálószobában, a fürdőszobában, a kertben, a parkban), akkor megszülethet bennünk és körülöttünk az a pihentető csend, amely újra feltölt energiával.
4. Mi is szeretjük a szexet, és szívesen kipróbálunk mindenféle újdonságot. Látszólag azért igényeljük mégis a szeretetteli ösztönzést és az elfogadó támogatást ezen a téren, mert az elmúlt évszázadokban azt verték tűzzel, vassal, sikerrel a fejünkbe, hogy ez valami bűnös, megvetendő dolog, amitől jobb, ha távol tartjuk magunkat. Ezért néha időbe telik, míg az így felépült korlátokat lebontjuk magunkról. Kérünk, hogy lankadatlan kreativitással és lelkesedéssel vegyetek rá újra és újra a hancúrozásra, ugyanakkor tartsátok tiszteletben, amikor valamire nemet mondunk.
5. Amikor ismeretlen dolgokban próbáljuk ki magunkat, vagy kreatív szárnyainkat próbálgatjuk, vagy a barátnőinkkel találkozunk, vagy elkezdünk megtanulni valami újat, vagy különböző tanítások mentén önmagunkkal ismerkedünk, vagy egy kis egyedüllétre vágyunk, az nem azt jelenti, hogy ti kevésbé fontosak lennétek a számunkra. Épp ellenkezőleg: ezek mind lehetőségek arra, hogy friss energiákkal töltődjünk fel, és ezzel kettőnk kapcsolatát is gazdagítsuk. Szükségünk van az önmagunkra szánt időre – kérünk, támogassatok benne.
6. Ha egy csúnya veszekedés közepén találjuk magunkat, kérünk, legyetek ti az okosabbak. Néha valóban magával ránt egy-egy (múltbéli sebzettségeinkhez kapcsolódó) érzelem, és teljesen elveszünk benne. Ilyenkor nem segít a támadó, bíráló hozzáállás, sem a messzire távolodás. Kérünk, inkább lépjetek oda hozzánk, öleljetek magatokhoz, és suttogjátok a fülünkbe: Én akkor is szeretlek.
7. Szeretjük a meglepetéseket. Néha váratlanul vigyetek el minket valahová, ahol kettesben lehetünk, és ahol csak egymásra figyelünk. Ahol távol vagyunk mindentől, ami megszokott, és így megújulhatunk mi ketten is, és a kapcsolatunk is. Egyáltalán nem szükséges, hogy sok pénzt költsetek erre, ha nincs rá módotok. Mindössze két dolog számít: legyen szokatlan, és csak kettőnkről szóljon.
8. „Azokon a napokon” valóban érzékenyebbek vagyunk. Nem hisztisek, érzékenyek. Érzékenyebbek a saját belső folyamatainkra, a ti rezdüléseitekre, a családunk működésére, a többi emberrel való találkozás minőségére. Érzékenyebbek vagyunk azokra a láthatatlan energiákra, amelyek mindannyiunk életét befolyásolják. Az ősi, törzsi kultúrákban a nőket ilyenkor rendkívüli tisztelet övezte: fokozott érzékenységük lehetővé tette, hogy az egész közösséget érintő, fontos információkat közvetítsenek. Ezek tehát megszentelt napok, amikor gondoskodásra, kényeztetésre, néha egyedüllétre vágyunk. Kérünk, ilyenkor legyetek velünk még gyengédebbek, még figyelmesebbek.
9. Ma, amikor mind a nők, mind a férfiak - hivatásukat követve, vagy a megélhetésüket biztosítandó - dolgoznak, közös életünkben és az otthonunkban úgy érdemes együttműködnünk, mint egy csapatnak. Már nem érvényesek a régi minták arra vonatkozóan, hogy kinek mi a feladata. Kérünk, legyetek nyitottak arra, hogy közösen kialakítsunk egy olyan formát, ami mindkettőnknek megfelel.
10. Ide jön a te javaslatod …
Nos, mit gondolsz? Milyen érzés volt mindezt végigolvasni? Mik a te tapasztalataid? Szerinted is így van ez? Vagy másként gondolod? Kihagynál valamit? Mi az, amit hozzátennél? Vagy egyáltalán nem ezek a legfontosabbak? Találtál benne valamit, ami arra inspirál, hogy valamit másképp csinálj ezentúl? Írd meg a hozzászólások között!
Mindazt, amit ebben a két blogbejegyzésben leírtam, akkor tudjuk könnyedén és örömmel (elvárások nélkül) megadni egymásnak, ha saját magunkkal teljes mértékben rendben vagyunk. Ilyenkor van miből adnunk.
Remélem, hamarosan személyesen is találkozunk! Addig pedig átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: A boldog párkapcsolat legfontosabb összetevője. Arról szól, mi az a legeslegfontosabb dolog, amely meghatározza, hogy boldog párkapcsolatot építünk-e, vagy sem …