Néhány héttel ezelőtt már írtam róla, hogy titkos, belső kertünknek gondoskodásra van szüksége. Ma arról írok, hogy mi történik, ha nem szánunk időt a kerttel való törődésre.
Akkor bizony az elménk egy hatalmas, kusza dzsungellé válik, amelyen jól látszik, hogy elhanyagolták.
- Gyomok nőnek benne,
- gazdag hajtásai sűrűn behálózzák az ösvényeket, és
- sötét zugokat teremtenek,
amelyekben félelem és zűrzavar uralkodik.
De szerencsére – ha engeded - az igazság, mint láthatatlan kertész megérkezik. Ahogy dolgozik, finom érintése alatt
- a hibák,
- a múlt fájdalmas emlékei és
- a félelem árnyai
mind megszelídülnek.
Ahogy a kert tisztul, az elme - e szent tér - megszabadul a régi terhektől és újra lélegzik. A levelek közül új hajtások - a béke és az öröm virágai - bújnak elő és indulnak el a fény felé.
Engedd hát, hogy az igazság éltető fényének hatására a te elmédben se maradjon más, csak a tiszta, szabad valóság.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Tégy olyan emberré, aki képes meghívni és elfogadni az igazság fényét. Szabadíts meg a tévhitektől, amelyek homályba vonják az elmémet, és mutasd meg az utat a békéhez és az örömhöz.
Legyen a félelmem olyan, mint a reggeli pára, amely a Te fényed melegére semmivé foszlik, és legyenek a kétségeim olyanok, mint a gyomok, amelyeket szereteted finom érintése eltávolít.
Kérlek, árassz el fényeddel, hogy minden hibát kijavítson, minden elrejtett bánatot meggyógyítson, és minden fájdalmas emléket átalakítson bennem. Tisztítsd meg a szívemet, hogy csak szeretet és bizalom maradjon benne, hogy a Te békéd tükröződhessen minden gondolatomban és cselekedetemben.
Add, hogy életem kertjében a béke virágai nyíljanak, és a hála áradó dallama töltse be lelkemet. Segíts, hogy a Te igazságodban élve mások számára is a fény és a remény forrása lehessek.
Hadd emlékeztessen minden lélegzetvételem arra, hogy ölelő szeretetedben végül semmivé foszlik minden hiba és minden tévedés. Köszönöm. Áldás.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta