Ha őszintén szemügyre vesszük az életünket, akkor be kell lássuk, hogy az nem más, mint megoldandó problémák sorozata.
Úgy tűnik, sohasem jön el az a pillanat, amikor nyugodtan hátradőlhetünk, és azt mondhatjuk, hogy minden rendben van. Amikor ez az állapot kézzelfogható közelségbe kerülne, mindig jön egy újabb megoldandó feladat. És a saját életünk nem is elég – a világban is rengeteg a probléma, és időnként elfog a kétségbeesés, ha arra gondolunk, mennyi még a teendő.
Mindaddig, amíg ezzel a sok, kisebb és nagyobb problémával vagyunk elfoglalva, eltakarjuk magunk elől az egyetlen, és egyben valódi problémát: azt a gondolatot, hogy
- elszakadtunk Istentől,
- kiestünk a teljességből,
- megjelent a hiány, és
- folyamatosan meg kell küzdenünk azért, hogy az így keletkező réseket betömködjük, és nagy nehezen megszerezzük mindazt, amire vágyunk.
Ám ez a probléma már megoldódott, hiszen az elszakadás nem történt meg. Ebből a gondolatból meríts ma erőt!
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Tégy olyan emberré, aki képes teljesen új módon tekinteni azokra a helyzetekre, amelyek problémákat hoznak.
Segíts felismernem, hogy mi a valódi probléma, hogy ezzel megszülethessen a megoldás.
Hadd legyek tudatában annak, hogy a valódi probléma mindig ugyanaz: azt hiszem, hogy elszakadtam Tőled, így már nem vagyok a teljesség része, ezért lehetséges, hogy hiányt tapasztaljak meg.
Kérlek, töltsd ki az elmémet annak a bizonyosságával, hogy az elszakadás nem történt meg, ezért valójában a hiány sem létezik. Veled összekapcsolódva minden van.
Mindig a rendelkezésemre áll az összes szeretet, béke és öröm, amelyre vágyom, és amelyekről most azt hiszem, hogy csak kívülről érkező dolgok megszerzésével tehetek rájuk szert.
Kérlek, hozz megnyugvást a szívembe, és emlékeztess rá, hogy minden problémámra az a megoldás, ha felismerem, hogy a valóságban nem léteznek. Köszönöm. Áldás.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta