A legnagyobb gondolkodásbeli fordulat, amit A csodák tanítása kér tőlünk, az arra vonatkozik, ahogyan a világot látjuk.
A megszokott gondolkodásmód szerint a körülöttünk létező világot a szemünkkel (és a többi érzékszervünkkel) befogadjuk, majd az agyunk feldolgozza a látottakat és hallottakat.
Közben pedig az egész pont fordítva van, mert valójában úgy működünk, mint egy projektor. Az elménkben megjelenő gondolatokból képeket formálunk, és ezeket a képeket kivetítjük – az egyébként semleges – világ vetítővásznára. Így születik meg mindaz, amit látunk, hallunk, tapintunk.
Ezt tudni két dolog miatt fontos.
⇨ Az egyik az, hogy ez a kivetített világ sajnos eltakarja előlünk a valódi világot: azt, ahol
egyek vagyunk, ahol
csak az elfogadás, a szeretet, a béke és az öröm létezik.
⇨ A másik pedig az, hogy bármikor megváltoztathatjuk a képeket, amiket kivetítünk. Tehát amíg nem vagyunk képesek arra, hogy az egész kivetítést abbahagyjuk, addig is dönthetünk úgy, hogy másmilyen lesz a világ, amit napról napra megteremtünk magunknak.
Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem. Tégy olyan emberré, aki tudatában vannak, hogy maga teremti meg mindazt, amit átél.
Kérlek, segíts kitakarítani a gondolataim közül azokat, amelyekkel egy olyan világot teremtek, amelyben nem érzem jól magam. Arra vágyom, hogy az elmémet a veled gondolt gondolatok töltsék ki, hogy a képek, amiket kivetítek, egy szeretetteljes, boldog világot mutassanak nekem.
Kérlek, mutass nekem utat abban, hogyan hagyhatom abba fokozatosan magát a kivetítést is, hogy megérkezhessek hozzád. Hiszen legjobban azt a világot szeretném látni, amit te teremtettél, mert tudom, hogy csakis ez a valóság.
Boldog vagyok, hogy felismerhettem ezt, és örömmel átadom magam neked. Köszönöm. Áldás.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta