Az egyik legizgalmasabb feladat az, hogy megengedjük magunknak saját nagyságunk felismerését.
Ez csak az után következhet be, ha már nem az egónkkal és nem a testünkkel azonosítjuk magunkat, hanem ráébredünk Isten teremtette, csodálatos szellemi lényünk valóságára.
Ezért ennek a hétnek az imája abban támogat, hogy elengedd azokat az ítéleteket, és azokat az – eddig fontosnak tartott – hiedelmeket, amelyek megnehezítették ezt.
Így ezen a héten lehetőséged nyílik arra, hogy – bármilyenek is legyenek a külső körülmények – megtapasztalhasd a tartós, felhőtlen boldogságot.
Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak.Légy hát hajlandó arra, hogy egy pillanatra megszabadítsd az oltárt a reá helyezett dolgoktól, és bizony meglátod majd azt, ami valójában ott van. A szent pillanat nem a teremtés, hanem a felismerés pillanata. Mert a felismerést a látás és a felfüggesztett ítéletalkotás eredményezi. Csak így lehetséges, hogy önmagadba pillants, és meglásd azt, ami ott van, egyértelműen és minden zavartól, minden ítéletalkotástól mentesen. A meg nem történtté tétel nem a te feladatod, az azonban rajtad áll, vajon örömmel üdvözlöd-e azt, vagy sem. A hit és a vágy kéz a kézben járnak, mert mindenki abban hisz, amire vágyik. (A csodák tanítása, TSZ. 21. II. 8.)
Azért imádkozom, hogy most könnyű legyen megértened: a te oltárod a te szívedben van, és csupa olyasmit helyeztél rá, amit fontosnak tartasz. Azt kérem, hogy most ismerd fel, talán olyan dolgokat halmoztál fel itt, amelyek eltakarják a valódi kincseket. Hadd legyen a mai az a nap, amikor ráébredsz arra, hogy semminek a felhalmozására nincs szükséged, mert valódi éned mindig is olyan volt – és olyan marad -, amilyennek Isten megteremtette: gyönyörű, ártatlan, bölcs és egész.
Azért imádkozom, hogy ma vedd észre azokat a helyzeteket, amelyekben ítéletet alkotsz valakiről vagy valamiről. Azt kérem, hogy vedd észre azt is: ezek az ítéletek olyanok, mintha szemellenzőt húznál föl, mert onnantól kezdve csakis ezen ítéleteken keresztül szemlélsz mindent. Hadd legyen a mai az a nap, amikor egy boldog sóhajjal leveted szemellenzőidet, és végre tisztán látod csodálatos önmagadat, szeretni való társaidat, és a téged körülvevő, varázslatos világot.
Azért imádkozom, hogy ma tedd lehetővé, hogy a Szentlélek helyreigazítson az elmédben minden téves gondolatot. Azt kérem, hogy hozzon a szívedbe megkönnyebbülést a gondolat, hogy ezzel megtörténik az életedben a gyógyulás, és végre hozzád áramolhat minden, ami a szíved vágya. Hadd legyen mostantól egyértelmű számodra, hogy ugyanazt akarod, amit Isten akar számodra: a boldogságot, ami nem mulandó, mert nem a külső körülményektől függ, hanem a gondolatoktól, amiket Istentől kaptál.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta