Ahogy elkezdünk A csodák tanításával foglalkozni, bizonyos kérdésekre gyorsan választ kapunk, a más kérdésekre adott válaszokra pedig csak részletekben, lassabban derül fény. Ez utóbbiak közé tartozik az is, hogy vajon milyen a Mennyország?
Nyilvánvalóan nem a felhők fölötti légkörben kell elképzelnünk, ahogy talán korábban tettük. De akkor hol van? És milyen? Erre ad választ az a szövegrészlet, amelyet erre a hétre választottam neked.
A hét imája pedig abban fog támogatni, hogy egyre többször legyen alkalmad megtapasztalni azt a rendkívüli – szeretettel, békével és örömmel átitatott – állapotot, amely méltón viseli a jelzőt: mennyei.
Mondd el ezt az imát magadért, és mindazokért, akik a héten az eszedbe jutnak.Figyelj, és talán ráérzel majd egy nem teljesen elfeledett állapotra, amely tán homályos, mégsem teljességgel ismeretlen számodra, akár egy dal, amelynek már elfeledted a címét, és arra sem emlékszel, mikor és hol hallottad. Nem él benned az egész dal, csupán egy melódiatöredék, amely nem kapcsolódik konkrét személyhez vagy helyhez. De e töredék is emlékeztet arra, milyen bájos volt a dal, milyen csodás körülmények között hallottad, és mennyire szeretted azokat, akik veled együtt hallgatták. Az egyes hangjegyek semmit sem jelentenek. Mégis megőrizted őket, nem önmaguk miatt, hanem hogy lágyan emlékeztessenek valamire – és bizony elsírnád magad, ha eszedbe jutna, milyen kedves volt számodra ez a dal. (A csodák tanítása, TSZ. 21. I. 6., 7:1-2.)
Azért imádkozom, hogy ma könnyű legyen ráhangolódnod arra az örömteli állapotra, amely a Mennyek sajátja. Azt kérem, hogy nyíljon meg a szíved, és engedje be a szeretetet, amely folyamatosan áramlik körülötted. Hadd legyen ez a nap attól a daltól zengő, amelyet az angyalok kórusa csak neked énekel!
Azért imádkozom, hogy ismerd fel azokat a helyzeteket, amelyek erre a mennyei állapotra emlékeztetnek. Azt kérem, hogy ilyenkor ne akard megragadni, hanem egyszerűen csak fürdőzz meg a szépségében. Hadd legyen minden ilyen pillanat ahhoz hasonló, mint amikor tavasszal először megérzed, és mélyen belélegzed a virágok friss illatát!
Azért imádkozom, hogy ma felismerd: neked is az a dolgod, hogy e mennyei dalra emlékezve itt, a Földön is felcsendüljön benned az ének. Azt kérem, hogy általa váljanak fénytől ragyogóvá a gondolataid, a szavaid és a tetteid. Hadd töltődjön fel szeretettel mindenki, aki ma találkozik veled!
Azért imádkozom, hogy ma emlékezz arra a boldog állapotra, amelyben csakis a hála dala zengett benned. Azt kérem, hogy egyre többször töltse el a szívedet a hála, afölött érzett örömödben, hogy élhetsz, és teremthetsz. Hadd legyen minden napod olyan, mint egy csodálatos szimfónia, ami Istennek szól, megköszönve neki, hogy megajándékozott az életeddel!
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta