Talán, ahogy elolvastad a címadó kérdést, gondolatban már össze is gyűjtötted azoknak a listáját, akiktől azt várod, hogy boldoggá tegyenek.
De az is lehet, hogy már tudod: valójában senki más nem tehet igazán boldoggá téged, csak saját magad. Ha valaki mástól várod, hogy boldoggá tegyen, akkor az életed irányítása feletti hatalmat adod át. Rászorulóvá válsz.
A rászorultság az, amikor azt várod el valakitől, hogy legyen a megmentőd. Olyasvalakinek látod őt, aki majd kielégíti minden igényedet, és ezzel boldoggá tesz. Ez pedig valójában függőség. És minél inkább függővé válunk, annál hajlamosabbak vagyunk arra, hogy manipulációt használjunk, azon belül is érzelmi zsarolást. Ilyenkor megsértődünk, szomorúak vagyunk, vagy megnyúlt képpel járkálunk, hogy elérjük, hogy valaki törődjön velünk és végre szeressen minket.
Tehát a rászorultság hatására az érzelmeket gyakran fegyverként használjuk. Ilyenkor annak alapján osztályozunk másokat, hogy milyen igényünket tudják kielégíteni.
Az, hogy valaki kielégíti-e az igényeinket vagy sem, annak a
fokmérőjévé válik, hogy szeretnek-e vagy sem.
Ám az igazság az, hogy éppúgy szerethet minket olyasvalaki is, aki nem feltétlenül elégíti ki az igényeinket.
Azonban ez egy olyan ösvény, amin nem válhatunk igazán boldoggá, mivel minél rászorultabbak vagyunk, annál nagyobb terhet jelentünk mások számára, és annál kevésbé vagyunk vonzók. Ezért onnan veheted észre, hogy függőként viselkedsz, hogy az emberek távolodni kezdenek tőled.
Mi hát a teendő, amikor a rászorultság jeleit veszed észre magadon?
Vállald a felelősséget az érzéseidért és az életedért.
Emlékeztesd magad, hogy a saját boldogságodért kizárólag te vagy a felelős, senki más. Nem várhatod el egy másik embertől, hogy a te boldogságod az ő viselkedésén múljon, mert így börtönbe zárod őt is, és magadat is. Ám a szeretet nem ejt foglyokat. A valódi szeretet szabaddá tesz.
Erre a hétre a mantrád legyen ez:
Képes vagyok rá, hogy szabadon és boldogan éljek.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta