Szeretett Istenem, kérlek, alakíts át engem! Hadd legyek olyan, mint eső után a sok kis patak, amelyek könnyedén új utat találnak maguknak, és frissen szaladnak a céljuk felé. Önts belém bátorságot, és fogd a kezem, hogy könnyű legyen megtennem a következő lépést.
Tudom, hogy legtöbbször csak az választ el az álmaim megvalósulásától, hogy nem merek változni, és nem merek továbblépni. Kérlek, mutass ebben utat nekem. Mutasd meg, mi az, amit tennem kell, és légy velem!
Mostanra megértettem, hogy mindig a félelem az, ami visszatart. Akár tudok róla, akár nem, félek a változástól, ezért ott toporgok a nyitott ajtó előtt, és olyan, mintha a lábaim a padlóhoz ragadtak volna. Szeretnék lépni, de nem tudok. Kérlek, légy a támaszom ebben! Ölelj át szereteteddel, és nyugtass meg, hogy minden rendben lesz. Hadd legyen erőm ahhoz, hogy igent mondjak a következő lépésre, igent mondjak a változásra, és ezzel igent mondjak az életre!
Hiszen az élet nem más, mint változások sorozata: ami nem változik, az nem él! Én pedig élni akarok! És tudom, hogy ha a te útmutatásodat követem, akkor minden lehetséges.
Már megtapasztaltam, hogy amikor rád hallgatok, akkor minden könnyűvé és egyszerűvé válik. Olyankor érzem, hogy lassul és mélyül a lélegzetvételem, tágul a mellkasom, és az aggodalmak helyét izgatott várakozás veszi át. Megjelenik a bizalom, így a gondolataim őrült rohanása csillapodni kezd. A szívemet fokozatosan kitölti az öröm és a derű, és azon kapom magam, hogy már nem összehúzott szemmel vizsgálom a bizonytalan jövőt, hanem mosolyogva, kitárt karral fogadom az ajándékaidat.
Köszönöm, hogy mindezt most is átélhetem. Köszönöm, Istenem, hogy a legkisebb és a legnagyobb ügyemben is fordulhatok hozzád, mert mindig meghallgatsz. Köszönöm, hogy fogod a kezem, hogy mellettem állsz, és bátorítasz. Már érzem is, hogy mozdul a lábam. Nincs, ami visszatartson. Belépek az új életem ajtaján. Áldás.
Erre a hétre a mantrád legyen ez:
Már tudom, hogy nem vagyok egyedül.
Könnyedén megteszem a következő lépést.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta