Sokan mondják és írják, hogy a párkapcsolatok (sőt, általában minden emberi kapcsolat) egyik alappillére a megértés, és az ebből fakadó együttérzés. Ezzel a hozzám fordulók is egyetértenek, ám a kérdésük mindig ez: Hogyan?
- Hogyan legyek megértő valakivel, amikor éppen a plafonon vagyok tőle?
- Hogyan legyek megértő, amikor százszor kell elmondanom valamit ahhoz, hogy eljusson hozzá?
- Hogyan legyek megértő, amikor ő sohasem az?
Ilyenkor az jelenti a legnagyobb segítséget, ha emlékezteted magad, hogy ami éppen történik, az a legritkább esetben szól a jelenről. Minden konfliktus mögött valamilyen emlék húzódik, a régmúlt egy történése. A másik ember azért reagál rád az adott módon, mert ami most történik, emlékezteti őt egy számára nehéz helyzetre, amelyben rendkívül rosszul érezte magát. Most pedig ugyanazok az érzések kerítik őt a hatalmába, gyakran úgy, hogy maga sem érti, miért történik ez.
Százszor kell elmondanod valamit, ő pedig nem reagál, vagy reagál, de haraggal? Talán azért van ez így, mert (tudattalanul) ugyanazzal a hangsúllyal vagy ugyanazokkal a szavakkal szólsz hozzá ilyenkor, mint gyerekkorában az anyja vagy az apja, és akkoriban ezt a hangsúlyt vagy ezeket a szavakat valamilyen bántó, megalázó helyzet követte.
Ezen a héten ezért kísérletezz azzal, hogy valahányszor egy felzaklató vagy konfliktusos helyzetbe kerülsz, emlékeztesd magad, hogy most valójában nem egy felnőttel beszélgetsz (vagy vitázol), hanem egy rémült kisgyerekkel. Kérdezd meg magadtól:
Ha ő most egy rémült kisgyerek, akkor vajon mire lenne szüksége? Mit adhatok neki én, amitől megnyugszik, és újra biztonságban érzi magát?
Hallgass belső bölcsességedre, és tedd meg, amit javasol. Meglepő fordulatokban lesz így részed, amelyek kisimítják a konfliktusokat, és derűsebbé teszik a napjaidat.
Erre a hétre a mantrád legyen ez:
Megértéssel és együttérzéssel fordulok azok felé, akik fontosak nekem.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta