Amikor inspirált állapotba kerülök, akkor csak úgy dőlnek a szavak a papírra, és annyi a mondanivalóm, hogy a tollal vagy a billentyűzettel nehéz követnem a gondolatok áradását. Könnyű fókuszálni és annak is maradni, időnként pedig olyan, mintha lázas lennék: írás közben mindenem felforrósodik.
Emlékszem, hogy az írás vágya már gyerekkoromban megjelent bennem, de nem igazán tudtam, hogyan kezdjek bele. Végül egy barátnőmmel összefogtunk, és egyik szeretett írónk regényéből kiindulva írtunk egy azóta is befejezetlen novellát. Boldoggá tesz, hogy mostanra kinyílt bennem az ajtó, ami lehetővé teszi az ihletett írást – sőt, nem csak azt, hanem mindenféle alkotást.
Meggyőződésem, hogy mindannyiunkban ott szunnyad a művész, akkor is, ha most még esetleg nem tudunk róla. Szerintem az emberi tevékenység természetes része az alkotás, a művészi önkifejezés. Akkor teljesedünk ki és élünk igazán, ha alkothatunk.
Ezért ezen a héten ez legyen az a gondolat, amit forgatsz magadban:
- Milyen módon adhatnék teret a bennem élő művésznek?
- Milyen tevékenységgel szerezhetnék örömet magamnak?
- Mi az, amiben mindig is el tudtam merülni úgy, hogy megszűnt körülöttem a világ?
Keresd azokat a lehetőségeket, amelyekben kipróbálhatod magad!
Miért fontos ez?
- Az alkotás folyamata lelassít, elcsendesít, fókuszálásra késztet és a jelenbe hoz.
- Ellazulsz és pihensz úgy, hogy észre sem veszed, amint ez megtörténik.
- Feltöltődsz és jókedvű leszel, ez pedig jobban láthatóvá teszi szeretnivaló, örömteli énedet.
- Boldoggá tesz majd a tudat, hogy időt szántál magadra, így szívesen adod az idődet és a figyelmedet másoknak.
- Könnyű lesz figyelned rájuk és elfogadnod őket, ezért észrevétlenül harmonikusabbá válnak a kapcsolataid.
És mindez csak azért, mert odaadtad magad annak, ami természetesen fakad belőled: az alkotásnak.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta