Kell-e a kompromisszum, vagy nem kell? Ezt a kérdést már sokszor körbejártam, és a válaszom ez: kell, ÉS nem kell. Egy párkapcsolat, amelyben együtt élsz valaki mással, sőt, talán többekkel, szükségszerűen hozza magával a kompromisszumokat. Ha képtelen vagy arra, hogy alkalmazkodj másokhoz, és időnként hátrébb sorold a saját igényeidet, akkor a hosszantartó párkapcsolat talán nem neked való.
A Wikipédiában ezt találtam, amikor rákerestem:
A vitákban a kompromisszum a vitarendezés egy olyan formája, ahol az eredeti célokból vagy kívánságokból kommunikáción és a többszörösen megváltoztatott feltételek kölcsönös elfogadásán keresztül alakul ki a megegyezés. A kompromisszum egy cselekmény, magatartás, amely a körülmények kölcsönös ráhatásából születik, és amelynek, ha szereplői akarunk maradni, saját, egyéni érdekeinkből engedni kell.
Ebben a folyamatban a legfontosabb az, hogy amikor igazán szeretsz valakit, akkor a kompromisszumot nem érzed annak. A kapcsolatotok meghittsége fontosabb annál, hogy mindig a te akaratod érvényesüljön. Nyitott vagy az új, szokatlan ötletekre, mert tudod, hogy ez vezet el a közösen kialakított, mindkettőtöknek örömet hozó megoldásokhoz. Ha a párod kér valamit, azt szívesen megteszed, mert épp ezzel fejezed ki, mennyire szereted. A szeretet nem csak egy érzés, hanem cselekvés. A tetteinken keresztül mutatkozik meg, mit érzünk mások iránt.
Amikor viszont a kompromisszumokat összeszorított foggal kötöd, és úgy érzed, mindig te húzod a rövidebbet, akkor az már sajnos nem szeretet. Ilyenkor fokozatosan az áldozat szerepébe kényszeríted magad, mert úgy érzed, ha nem engedsz mindig, akkor elveszíted a másik szeretetét. Ekkor fel kell ismerned azt a pontot, amikor már nem köthetsz több kompromisszumot, mert az ártalmadra van. Hiszen semmilyen kapcsolatban nem lehet cél az, hogy elveszítsd önmagad.
Gondold hát végig, melyek azok a cselekedetek, amelyeken keresztül kimutatod a szeretetedet. Miből veszik észre mások, hogy szereted őket? Aztán vizsgáld meg azt is, hogy amikor kompromisszumot kötsz, azt szeretetből teszed-e, vagy félelemből. Ha félelemből, akkor menj tovább, és nézd meg, mitől félsz valójában. Hátha olyasmire lelsz, ami alaptalan félelem, ezért nyugodtan elengedheted ...
Szívesen elolvasom, hogy mit találtál, ha megírod a hozzászólások között.
Átadom a szót neked ...
És persze legyen csodálatos a mai napod is!
Szeretettel,
