"Ott alapítod meg királyságodat, ahol tetszik, ám, ha nem feledkezel meg az alábbi szavakról, mindig helyesen választasz majd:
A szellem örökké a kegyelem állapotában létezik.
Valóságod csupán a szellem.
Így hát te magad is örökké a kegyelem állapotában létezel."
(Törzsszöveg 1.III.5.3-6.)
Ezt a három, dőlt betűvel szedett sort akkor érdemes - akár egymás után többször is, mint valami mantrát - elmondanod magadnak, amikor észreveszed, hogy már megint a félelem vagy a bűntudat csapdájába zártad magad. A segítségedre lehet akkor is, amikor hibáztatni kezdesz valakit, és úgy érzed, nem tudsz szabadulni az illúziótól, hogy a te rossz érzésedet az okozza, amit a másik tesz vagy nem tesz.
Ezzel a rövid fohásszal emlékezteted magad arra, hogy mindaz, ami felzaklat, valójában nem létezik, mert pusztán az okozza, ahogyan értelmezed a történteket. A valóságban mindannyian szellemi lények vagyunk, és itt, az illúziók világában bármikor megváltoztathatjuk, amit teremtünk magunknak. Bármikor választhatod azt, hogy egy szeretettel, örömmel, békével teljes világot akarsz inkább látni. Ezt a döntésedet erősíti meg a fenti néhány sor.
Az Értelmező szótárban pedig utánanéztem, mit jelent pontosan a kegyelem szó; milyen is lehet az az állapot, amely A csodák tanítása szerint örökre megadatott nekünk. Íme:
- Szellemként természetes állapotunk, amelynek tudatossága akkor tér vissza hozzánk, amikor elvégezzük a megbocsátásról szóló feladatainkat.
- Ebben a világban Isten Szeretetének egyik megjelenési formája.
- Túlmutat a tanuláson, mert nem lehet tanítani, ugyanakkor a tanulás célja, mivel minden lecke ehhez a szeretethez vezet.
Akkor ízleled meg tehát a kegyelem állapotát, amikor - akár csak egy pillanatra is - megjelenik benned a feltétlen szeretet. Az a szeretet, amely nem függ semmitől, és senkitől; nem befolyásolja a külvilág semmilyen módon.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta