- Na jó, én erre nem vagyok hajlandó! Kedves Kriszta, már ne is haragudj, de ezt nem kérheted tőlem sem te, sem pedig A csodák tanítása! - fakadt ki 2003-ban az első csoportom egyik résztvevője, a 25. lecke olvastán.
- Miért? Mi a baj? - kérdeztem - mit találtál benne, ami nem tetszik?
- Ezt írja az 5. bekezdésben:
A tanuláshoz elengedhetetlen, hogy feladd a célokat, amelyeket a világ dolgainak tulajdonítasz. Ezt csak úgy valósíthatod meg, ha felismered, hogy e célok nem "jók" vagy "rosszak", hanem értelmetlenek. A mai nap eszméje által ebbe az irányba tehetsz egy lépést.
- Egészen biztos vagyok benne, hogy nem akarom feladni a céljaimat. Gondolj bele, Kriszta: egy céget irányítok, alkalmazottaim vannak, ebből élek én is, ők is. Mi lenne velünk, ha egyszeriben nem lennének céljaim, és fokozatosan megszűnnének a bevételeink? Egész egyszerűen ezt én nem tehetem meg!
Akkor még nem tudtam valóban megnyugtató választ adni (hiszen én is épp ott tartottam, vele együtt) csak mélyen belül éreztem, hogy ez biztosan nem így van. Már akkor tudtam - pedig a gyakorlatokkal haladva ez csak később válik bizonyossággá -, hogy Isten nem akarhatja, hogy szenvedjek, hogy nélkülözzek, és lemondjak olyasmiről, ami számomra veszteséget jelent.
Azóta azonban teljesen világossá vált előttem, hogy miről van szó ebben a leckében, és aztán sok másikban is. Most már tudom, hogy mit kell ténylegesen elengedni; milyen célokról kell lemondani, és megértettem, hogy mindez egyáltalán nem veszteség.
Itt pusztán azokra a célokra gondolj, amelyeket az ego tűz ki maga elé. Mert mi is az ego A csodák tanítása szerint?
- Az ego az elkülönültség gondolata, amely lehetővé teszi a bűn, a bűntudat és a félelem létrejöttét.
- Az ego az elmének az a része, amely elhiszi, hogy elkülönült Istentől.
- Az ego az, akinek állandóan bizonyítania kell ezt az elkülönültséget; éreznie kell, hogy ő mennyire fontos, mennyire különleges, mennyire más, mint a többiek.
Az egót tehát táplálja, építi és fenntartja minden, ami ezt az elkülönültséget erősíti, és csökkenti az erejét minden, ami az egység irányába visz. Az egónak nem érdeke, hogy megtapasztald az egységet, és visszaemlékezz a szeretetre, valamint isteni mivoltodra, mert abban a pillanatban már nem gyakorolhatja fölötted a hatalmat.
A célok tehát, amelyek elengedésére A csodák tanítása buzdít, az ego céljai, és a hozzájuk való ragaszkodás az ego erejét növeli. Melyek ezek a célok? Minden olyasmi, ami az egymástól és az Istentől való elkülönültséget erősíti: az ego céljait szolgálod tehát, amikor
- megítéled magadat, vagy megítélsz másokat;
- valamiféle sérelmet tartogatsz a múltból;
- nem vagy hajlandó megbocsátani - sem magadnak, sem másnak;
- vádolod magad, és egyre mélyebbre csúszol a bűntudat mocsarában;
- vádolsz másokat, és őket hibáztatod a saját megtapasztalásaidért;
- félelem tölt el, ha a jövőre gondolsz;
- bűnösnek érzed magad, ha a múltra gondolsz;
- felsőbbrendűnek, vagy alacsonyabb rendűnek érzed magad másoknál.
Valahányszor megjelenik benned a félelem (aggodalom, nyugtalanság, bizonytalanság) az ego céljait szolgálod. És valahányszor megjelenik benned a szeretet (béke, öröm, nyugalom, ellazultság) Isten céljait szolgálod.
Nyugodtan engedj hát el mindent, amit A csodák tanítása kér tőled! Mi veszítesz ezzel? Elveszíted a félelmet, a bűntudatot, az aggodalmaskodást, a hiány érzetét, a magányosság érzetét, a haragot, a veszekedést, a bánatot.
És mit nyersz ezzel? Elnyered a szeretetet, a békét, az örömet, a boldogságot, a bizonyosságot, a nevetést, a bőséget, az egészséget, a társakat.
Mindehhez semmi mást nem kell tenned, mint elvégezni A csodák tanításának mai leckéjét. Holnap pedig a következőt. Csak egyet - de azt minden nap.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta