A legnagyobb problémának talán azt tartom, hogy képtelen vagyok egy normális és bensőséges kapcsolatot kialakítani valakivel. A leghosszabb is mindössze két hónapig tartott, néhány puszi, ölelés és nem ment tovább. Valami nem stimmel velem, de nem tudom, hogy mi. Talán félek megnyílni, elköteleződni? Szerintem nem normális, hogy ilyen régóta nem volt komoly kapcsolatom. Erős gátlások alakultak ki, már szinte megszólítani sem tudok senkit, mivel nem jönnek elő belőlem az alkalomnak és helyzetnek megfelelő szavak. Mit tegyek? Adjam fel? Fogadjam el, hogy nekem „nem jár” a szerelemből és a harmonikus párkapcsolatból fakadó boldogság?
Sok ehhez hasonló kérdést kapok, és nemrégiben egy újságíró is megkérdezte tőlem, hogy mit javaslok azoknak, akik régóta vannak egyedül. Ott csak röviden válaszoltam, de milyen jó, hogy van egy saját blogom, ahol bővebben is leírhatom, hogy mit gondolok és tapasztalok erről …
Az elmúlt években erős meggyőződésemmé vált, hogy ténylegesen, és minden egyes pillanatban mi magunk vagyunk életünk megtapasztalásainak megteremtői. Ez azt jelenti, hogy amire valóban vágysz, azt meg is kapod. Ami nem képezi az életed részét, azt tulajdonképpen nem is akarod. Hiszen, ha tényleg akarnád, akkor ott lenne …
Most persze rögtön sorjáznak benned a tiltakozó gondolatok:
- De igenis, én tényleg harmonikus és boldog párkapcsolatban akarok élni, ezért már itt kellene, hogy legyen, nincs igazad, Kriszta, biztosan az a karmám, hogy egyedül legyek, vagy a múltban elkövettem valamit, és most ez a büntetésem!
Márpedig, ha nincs melletted társ, az nem valamiféle kívülről érkező büntetés, vagy szándékosan eléd tolt akadály, hanem a te belső meggyőződéseidnek a tükre. Épp azért van ott, hogy észrevedd, és ha nem tetszik, változtass rajta. Nem a tükrön – magadon.
Képzeld csak el magad egy tükör előtt állva. Képzeld el, hogy a tükörhöz beszélsz, és azt kéred, mutasson valami mást. Azt kéred, legyen nagyobb, vagy kisebb, vagy szebb, vagy okosabb, vagy vidámabb. Hiába kéred, a tükör nem tud változni. Amit mutat, csak akkor alakul át, ha önmagadon változtatsz.
Tehát, ha körülnézel az életedben, és azt látod, hogy nincs melletted a társad, pedig te úgy tudod, hogy szeretnél magadnak egyet, akkor fel kell tenned a kérdést: miért nincs?
Fontos! Nem az a kérdés, hogy mi okból nincs, hanem az, hogy mi célból? Vagyis mit érsz el azzal, hogy nincs párkapcsolatod?
- Mit tesz ez számodra lehetővé?
- Mi az, amit így nem kell megtenned?
- Mi az, amit így megtehetsz?
- Milyen (rejtett, de azért mégis csak) előnyök származnak számodra abból, hogy egyedül vagy?
- Ki az, akihez hűséges vagy így?
- Ki az, akinek nem kell csalódást okoznod?
- Ki az, akivel szolidaritást vállalsz?
- Ki az, akinek megpróbálsz megfelelni?
- Ki az, akihez ragaszkodsz?
- És végül: ki az benned, aki fél, és mitől fél?
Mindannyiunk személyisége több részből áll, és ezek az én-részek különböző mértékben egészségesek. Egészséges az, aki szeret, és aki tudja, hogy szeretnivaló, és szeretik. Nem egészséges az, aki fél, aki úgy tudja, hogy őt nem lehet szeretni, és bántani fogják.
A nem egészséges én-részek azok, akik elérik, hogy ne ess szerelembe, és ne alakíts ki boldog, harmonikus párkapcsolatot. Ezek az én-részek (vagy alszemélyiségek) akkor alakulnak ki, amikor születésed és felnövekedésed során olyan élmények érnek, amelyek mentén megtanulsz félni. Amikor félsz, akkor nem tudsz szeretni. És fordítva: amikor szeretsz, tudod, hogy nincs mitől félni.
Ezért, ha ténylegesen párkapcsolati boldogságra vágysz, akkor lassan, fokozatosan magad mögött kell hagynod a félelmet, és meg kell érkezned a szeretetbe. A szereteteddel tudod meggyógyítani azokat a sebzett, nem egészséges részeket magadban, akik félelmükből fakadóan visszatartanak attól, hogy úgy élj, ahogy szeretnél.
Képzeld el őket úgy, mint egy rémült kisgyereket, aki behúzódik a sarokba, és onnan kiabálja sírva:
- Nem, nem megyek veled ki a házból, mert kint fenevadak várnak, akik felfalnak engem!
Hiába magyarázod neki, hogy nincsenek fenevadak, süt a nap, balzsamos a levegő, csivitelnek a madarak, ez nem nyugtatja meg. Egyet tehetsz: az öledbe veszed, beülsz vele a fotelba, ringatni és simogatni kezded, és sokszor elmondod neki:
- Szeretlek. Mások is szeretnek. Nincs mitől félned. A világ biztonságos. Úgy vagy jó, ahogy vagy. Mindaz, ami vagy, bőségesen elegendő. Tökéletes vagy. Megvárlak. Szólj, ha már van kedved kijönni velem a fényre.
Ne sürgesd. Csak szeresd.
Májusban két olyan programra is várlak, ahol megtapasztalhatod, milyen, amikor megszületik benned a gyógyító szeretet.
Lélekmelengető Est
május 16-án csütörtökön, 18.00-21.00
- Ez az este három óra szeretés. Három óra olyan emberek társaságában, akik olyannak szeretnek, és fogadnak el, amilyen vagy.
- Három óra „akadálymentesítés” és takarítás: mindannak a lehámozása rólad, amely megakadályozza, vagy megnehezíti, hogy meglásd, és megmutasd szeretnivaló, valódi önmagad.
- Ez az este arról szól, hogy pontosan úgy vagy jó, ahogy vagy. Arról szól, hogy elhidd, és megtapasztald ezt.
- Ez az este a meghitt közelségről szól. A meghitt közelségről, ami három óra alatt is kialakul, szinte vadidegen emberek között, amikor valódi figyelemmel fordulunk egymás felé.
- A meghitt közelségről, amelyre mindannyian vágyunk, és amelyet lehetőséged és jogod van megtapasztalni a szerelemben; a párkapcsolatodban; a barátaiddal; a családoddal; a munkatársaiddal.
Olvass tovább és jelentkezz be itt >>>!
Teremtő összhang – meditációs est
május 30-án csütörtökön, 18.00-20.30
Ebben a meditációban felvesszük a kapcsolatot azzal az én-részünkkel, aki - úgy tűnik - szabotálja, hogy szerelemben, harmonikus párkapcsolatban éljünk. Várlak Téged is, ha
- nem érted, miért nem teszel lépéseket olyan dolgok érdekében, amelyekről tudod, hogy a javadra válnak;
- észrevetted, hogy néha önmagad "ellenében" cselekszel;
- szívesen felismered és elengeded az automatizmusaidat;
- szeretnél tudatosabbá válni a párkapcsolatodban és más kapcsolataidban is;
- szeretnéd végre nem csak kitűzni, hanem el is érni a céljaidat.
Olvass tovább és jelentkezz be itt >>>!
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta