A házaspár megérkezik a terapeuta rendelőjébe. Ez az első találkozásuk a szakemberrel. Legyen a nevük Ferenc és Klára. 25 éve házasok, 50-55 évesek lehetnek. A gyerekeik már egyetemre járnak.
Nagyon úgy tűnik, hogy Ferenc gyakorlatilag gyűlöli Klárát. Mihelyt ugyanis leülnek a kanapéra, Ferenc tekintete lángra gyúl, és elkezd Klárára panaszkodni.
- Meghízott – morogja, figyelmen kívül hagyva saját, méretes sörhasát.
- Jobb állást kell találnia, és több pénzt kell keresnie – mondja szinte kiabálva, miközben olcsó cipőjének talpával a szőnyegen dobol. Aztán tovább folytatja:
- Kedvesebbnek kellene lennie. Többet kellene törődnie a külsejével. Nyitottabbnak kellene lennie az ágyban. Egyszerűen jobbnak, jobbnak és jobbnak kellene lennie!
Csak mondja és mondja, tizenöt percen keresztül folyamatosan. Vörösödő arca egyre püffedtebbé válik. Olyan, mintha levegőt sem venne.
Ez idő alatt Klára csak ül ott, ölébe ejtett kezekkel. Olyan, csendes, mint egy rémült kis madár. Nem szól egy szót sem.
Ferencből végül kifogy a szusz, és elhallgat. Ekkor mindketten várakozóan a terapeutára néznek.
A terapeuta még csak most kezdett praktizálni. Ez az első üléseinek az egyike. A tenyere lassan izzadni kezd. Fogalma sincs, mit kellene most mondania. Végül (neki úgy tűnik, egy óra telt el közben) így szól:
- Ferenc, ha Klára ez a lélegzetelállító, bámulatos nő lenne: ha az alakja olyan lenne, mint Claudia Schifferé; ha az esze úgy vágna, mint Albert Einsteiné; és a bankszámláján az összeg akkora lenne, mint Bill Gatesé … Ha tökéletes szerető, tökéletes feleség, tökéletes anya és tökéletes nő lenne … Ha mindazzá válna, amit Ön itt az előbb elszavalt … Ha 110 százalékosan csodálatos asszony lenne … Akkor mi a fenét keresne egy olyan szerencsétlen alak mellett, mint amilyen maga?
Csend. Ferenc elfehéredik. Tátva marad a szája. Klára testét pedig annyira rázza a kontrollálatlanul előtörő harsány kacagás, hogy lecsúszik a padlóra. A terapeuta pedig azon tűnődik: Vajon most véletlenül jó nyomon indultam el?
Miért meséltem ezt el? Egyrészt azért, mert amikor a textheromanceback.com oldalon keresztül először eljutott hozzám, én is hangosan nevetni kezdtem, és megállapítottam, hogy ez egy zseniálisan megírt kis történet, és ilyenkor mindig megjelenik bennem a vágy, hogy frissen talált kincsemet veled is megosszam.
Másrészt azért, mert, ha jól belegondolsz, mind a férfiak, mind a nők hajlamosak vagyunk arra, hogy átmeneti vagy tartós boldogtalanságunk miatt a párunkat hibáztassuk. Ha elkezded figyelni a beszédedet és a gondolataidat, előbb-utóbb észreveszed, hányszor várod valaki mástól, hogy másként működjön, és ezzel a kedvedre tegyen. De mi van akkor, ha a partnered – a kedvesed, a párod, a hitvesed – soha nem fog megváltozni? Valahol azt olvastam, hogy körülbelül 30 éves korunktól már nem változunk, hanem egyre inkább azzá válunk, akik addigra lettünk. Így, ha csak gyűjtjük és újra meg újra benyújtjuk a követeléseinket, az csak arra jó, hogy szép lassan becsavarodjunk.
Amikor az elmúlt hetekben közzétettem a legutóbbi két blogbejegyzést (10 dolog, amire a férfiak vágynak és 10 dolog, amire a nők vágynak), felmerült bennem, hogy arról is írok majd (és ez éppen most van), hogy milyen csapdát rejtenek ezek a listák. A két írás arról szól, hogy mire vágynak a férfiak és a nők, mi az, amit kérnek egymástól. Egy valódi kérésben az a jó, hogy lehet rá igent is, nemet is mondani – bármelyiket is választjuk, nem történik semmi különös. Ám, ha a kérés mögött egy elvárás rejlik, akkor csalódást okozunk, amikor nemet mondunk rá, és úgy érezzük, valamit rosszul csináltunk, és már megint nem vagyunk elég jók. A csapda tehát abban rejlik, ha ezeket a listákat elvárásként kezeljük, és a partnerünk orra alá dugva felszólítjuk, hogy ezentúl lesz szíves mindezt megadni nekünk.
De ha nem erre, akkor mire valók ezek a listák? Az én javaslatom ez:
1. Fogd a rád vonatkozó listát, és gondolatébresztőnek használva, írd le a saját 10 pontodat. Vagyis válaszold meg a kérdést: Mi az, amire egy ideális kapcsolatban vágyom? Mit szeretnék megkapni a leendő/mellettem lévő társtól?
2. Ha ezzel megvagy, akkor vonatkoztass el a párkapcsolattól, és a pontokat újra végignézve most ezt a kérdést válaszold meg: Hogyan adhatnám meg magamnak mindezeket már most? Itt nyilván felmerül benned a kérdés:
- Hogy jön ez ide? Nem azt írtam az imént össze, hogy mi az, amit a másiktól szeretnék megkapni?
- De igen – válaszolnám -, csakhogy létezik egy olyan törvényszerűség, hogy nem kaphatod meg mástól azt, amit te sem adsz meg magadnak. Paradox módon, minél inkább megadod magadnak mindezt, annál kevésbé fogod elvárni a másiktól, ő pedig annál nagyobb örömmel fogja önként az öledbe szórni ezeket az ajándékokat.
3. Ezután vedd elő a másik listát – ha nő vagy, akkor azt, ami a férfiakról szól, ha férfi, akkor azt, ami a nőkről szól. Ezt is használd gondolatébresztőnek, és írj egy saját 10 pontos listát erre a kérdésre válaszolva: Mi az, amit egy ideális párkapcsolatban könnyedén és szívesen adok magamból a társamnak? Mi az, amire a partnerem a velem való kapcsolatban biztosan számíthat?
4. Ha párkapcsolatban vagy most, akkor érdemes a fenti lépéseket külön-külön elvégeznetek. Aztán válasszatok ki egy napot, amikor 1-2 órát el tudtok tölteni kettesben. Gyújtsatok meg néhány mécsest, készítsetek oda egy pohár bort, vagy egy csésze forró teát, és meséljétek el egymásnak, amit összeírtatok. Fontos felismerésekre tehettek így szert önmagatokra, a társatokra, illetve a kapcsolatotokra vonatkozóan. Remek lehetőség ez arra is, hogy néhány vitás kérdést megnyugtatóan rendezni tudjatok. Tisztázódhatnak az eddig ki nem mondott kérések és elvárások, valamint világossá válhat, ha valami olyasmit szeretnénk a párunktól megkapni, amit ő nem tud, vagy nem akar adni.
Ezt a folyamatot akkor tudod könnyedén átélni, ha kellőképpen szereted magad, szereted a társad, és fontos neked a kapcsolatotok. Csak ekkor fogod elég értékesnek tartani magadat ahhoz, hogy amit felismertél, véghez is vidd. Ha eléggé szereted magad, akkor a kapcsolataidban nem válsz sem rászorulóvá, sem zsarnokká, és nem kell elvárnod valaki mástól, hogy kielégítse az igényeidet. És így tudsz örömmel, szeretettel, teljes szívvel adni is. Először olyat, ami könnyedén megy, aztán pedig – csak azért mert annyira szereted magadat és a másikat – szép lassan, fokozatosan olyasmit is, ami kihívásnak tűnik, ami kívül esik a komfort zónádon, de amiről titkon, belül érzed, hogy a fejlődésedhez vezet.
Addig pedig írd meg a hozzászólások között: Mit gondolsz, Neked milyen kimondatlan elvárásaid vannak a pároddal/a nőkkel/a férfiakkal szemben? És megfigyelted már, milyen érzés, amikor érzed a másik felől az elvárás kényszerét? Mit teszel ilyen helyzetekben? Vissza tudsz emlékezni olyan időszakokra, amikor igazán szeretted magad? Hogyan hoztad létre ezt az állapotot? És mit eredményezett az életedben, amikor megtörtént?
Átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
Találtál benne számodra fontosat?
Iratkozz fel, és azonnal értesítelek róla, ha egy új írásom itt megjelenik!
Kattints ide: