Kapcsolatok az új évezredben: ez volt a címe annak a – Brigitte Wingelmayr és Frank Cardelle vezette – három napos, hétvégi elvonulásnak, amelyen 2000 januárjában részt vettem. Egymást követték a gyógyító gyakorlatok, beszélgetések, és meditációk, mikor is a második nap estéjén elérkeztünk a legerősebb részhez: a szégyenről kezdtünk el beszélgetni. Egy időre a férfiak és a nők külön vonultak, majd újra összetalálkoztunk. Ekkor a férfiak körben leültek a földre, mi nők pedig mögéjük ültünk egy tágabb körben, úgy, hogy a tenyerünkkel meg tudjuk érinteni egy-egy férfi hátát. És ekkor a férfiak arról kezdtek el beszélni, mi mindent szégyellnek az életükben, mi mindennel nem elégedettek, mi mindent szeretnének másképp. Könnyekig meghatódtam, amikor végighallgattam, mennyi minden bántja őket, amiről addig fogalmam sem volt. Először az együttérzés jelent meg bennem, majd pedig a mélységes szeretet.
Ez a tizenkét évvel ezelőtti élmény azért idéződött most fel bennem, mert néhány hete egy – a Facebook-on talált – link elvezetett az aish.com nevű oldal egy írásához (szerzője Dan Silverman), amely azt a címet viseli, amit a blogbejegyzésnek is adtam. A 10 pontot elolvasva, megint csak arra gondoltam, mennyi mindent nem tudunk, és mennyi mindent értünk félre egymással kapcsolatban … Lefordítottam, hogy hozzád is eljusson, és a hozzászólásokban beszélgethessünk róla.
Aztán pedig kattints ide, és olvasd el a bejegyzés párját: >>> 10 dolog, amire a nők vágynak.
Szóljanak hát a férfiak …
1. Ahogy a nőknek, nekünk is szükségünk van szeretetre. Bár mindenki úgy tudja, hogy inkább a nők igénylik az érzelmi támogatást, valójában mi is vágyunk azokra a bizonyos szavakra. Kérünk, mondjátok ki őket gyakran.
2. Ezen kívül valósággal sóvárgunk az elismerés és a nagyrabecsülés után. Mutassátok ki, mennyire csodáltok minket, és parancs lesz a számunkra minden kívánságotok. Gúnyolódjatok rajtunk, vagy kritizáljatok, és azonnal visszahúzódunk a barlangunkba.
3. Nem vagyunk gondolatolvasók. Nem tudjuk felmérni, milyen igényeitek és vágyaitok vannak. Kérünk, mondjátok el, mit akartok. Segítsetek nekünk. Szeretnénk adni nektek, de el kell mondanotok, hogyan tegyük. Ne legyetek szégyenlősek – beszéljetek nyíltan. Szerelmünk bizonyítéka nem a gondolatolvasói képességünk, hanem az, ahogyan világosan megfogalmazott kívánságaitokra reagálunk.
4. Nagy tisztelettel tekintünk rátok, mint csodálatos anyára, és a közösségek lelkes támogatójára, ám nem akarunk legalulra kerülni a tennivalóitok listáján. Azt szeretnénk érezni, hogy mi vagyunk a legfontosabb ember az életetekben. (Vagyis megtennéd, hogy leteszed a telefont, amikor belépek az ajtón?)
5. A fizikai közelségre irányuló vágyunk nem egy szimpla biológiai szükséglet, amit egyszerűen csak félreteszünk addig, amíg a gyerekek nagyobbak nem lesznek. Annak a kifejeződése, hogy mély és teljes kapcsolódásra vágyunk veletek. Amikor nem akartok benne részt venni, mélyen megbántódunk, és úgy érezzük, nem kellünk nektek. Képzeljétek el, milyen lenne, ha mindig túl fáradtak lennénk ahhoz, hogy beszélgessünk veletek …
6. A munkánk fontos számunkra – általa értékesnek és eredményesnek érezzük magunkat, és ezen a módon tudunk adni a családunknak is. Kérünk, próbáljátok megérteni, hogy keményen dolgozunk, és nem a golflabdát ütögetjük egész nap.
7. Talán úgy vélitek, alkalmatlanok vagyunk rá, ám valójában képesek vagyunk vigyázni a saját gyerekeinkre – sőt, még jól is csináljuk! Ha egy kis pihenésre vágytok, és szeretnétek kiszabadulni a lakásból, csak rajta, vágjatok bele – és bízzatok bennünk.
8. Nem vagyunk egy újabb gyerek a nyakatokon. Kérünk, ne beszéljetek így rólunk (nem túl kedves dolog) a barátaitokkal, és ne is eszerint bánjatok velünk. Ez árt nekünk is, és nektek is.
9. Mélységesen vágyunk rá, hogy megadhassuk nektek mindazon anyagi javakat, amelyekre áhítoztok. Fájdalmas érzés, amikor nem sikerül. Kérünk, ne fokozzátok a feszültséget azzal, hogy állandóan kritizáltok miatta.
10. Egyszerű teremtmények vagyunk, egyszerű szükségletekkel. Nem várjuk el a díszes porcelánban felszolgált, többfogásos vacsorát. Nem vágyunk többre, mint a meleg otthon kényelmére, és egy jó asszony szerelmére.
Nos, mit gondolsz? Milyen érzés volt mindezt végigolvasni? Mik a te tapasztalataid? Szerinted is így van ez? Vagy másként gondolod? Kihagynál valamit? Vagy hozzátennél? Vagy egyáltalán nem ezek a legfontosabbak? Találtál benne valamit, ami arra inspirál, hogy valamit másképp csinálj ezentúl? Írd meg a hozzászólások között!
Ha már régóta olvasóm vagy, tudod, hogy mindennel, ami ezen az oldalon keresztül elérhető, abban támogatom mind a férfiakat, mind a nőket, hogy szűnjenek a köztünk lévő félreértések, csökkenjenek a távolságok, és egyre többször éljük át a meghitt közelség csodálatos pillanatait. Ehhez valójában nincs más dolgunk, mint eltakarítani az útból mindazt, ami eddig akadályozott a szerelem megélésében.
Remélem, hamarosan személyesen is találkozunk! Addig pedig átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta