Vajon miért tartasz ki a párod mellett, még a legnagyobb nehézségek idején is? Mert szeretjük egymás – lehetne ez az automatikus válasz, és ez nyilván így is van. Ám te is megtapasztalhattad már, hogy vannak pillanatok (néha percek, órák, napok), amikor éppen "nem szereted" őt, mert valami miatt haragszol rá, vagy megbántott, vagy lehetetlenül viselkedett, vagy nem mondott igazat, vagy bármilyen más módon csalódás ért vele kapcsolatban. Vannak olyan időszakok, amikor látszólag egyre kevesebb az öröm, és egyre több a fájdalom. Ilyenkor mégis kitartasz mellette - vajon miért? Mi az, ami átvisz a nehéz helyzeteken, amikor úgy tűnik, nyoma sincs a szeretetnek, vagy legalábbis nagyon mélyen elrejtőzött? Miért maradsz, amikor mások hasonló helyzetben már rég tovább léptek volna?
Persze, megtörténik, hogy a külső körülményekre való hivatkozással maradunk: megszokásból, félelemből, anyagi megfontolásokból, a gyerekek miatt, stb. Ám én most nem erre gondolok, hanem arra, amikor valami más a hajtóerő, olyasmi, amiről talán nem is tudunk: ez pedig a kapcsolat magasabb céljának az elérése. És amíg ez nem történt meg, addig akarva-akaratlanul kitartunk. Ugyanis hiszek abban, hogy létezik valamiféle magasabb rendű, szellemi célja is annak, hogy két ember hosszabb vagy rövidebb időt együtt tölt. És ha átadjuk az irányítást ennek a felsőbb erőnek, a kapcsolatunk képes újra és újra megújulni. Jól példázza ezt egy levél, amit olyasvalakitől kaptam, akinek sikerült újra lángra lobbantania kapcsolatukban a szerelmet:
Amikor legutóbb találkoztunk, az volt a kérdésed, honnan tudtam, hogy a férjemmel kell maradnom, miért nem az új, izgalmas szerelmet választottam. Azóta már más is megkérdezte. Nem tudok rá kristálytisztán válaszolni. Talán ez az igazi női megérzés. Mindig fontos volt nekem a szenvedély mellett a biztonság is. A férjem ezt jelentette sokáig, míg el nem bitangolt. Akkor sem az fájt, hogy becsapott, annál sokkalta rosszabb volt az, hogy bármit csinált, nem tudtam hinni neki. Mégis olyan ő nekem, mint az út közepe, ahol járni kell. De azért kíváncsiságból kimerészkedtem és megnéztem az út szélét is, ami új volt, és érdekes, de úgy látszik, annyira mégsem, hogy huzamosabb ideig ott is maradjak, vagy ott alakítsam ki az új „út közepét". Szóval, igazából ésszerű magyarázattal nem tudok szolgálni, de érzem, hogy az idő engem igazol.
Ám ahhoz, hogy mindez megtörténhessen, a levél írója és a párja is nagyon sok mindent tett: rengeteget beszélgettek, sok mindenen változtattak, és megkeresték a módját annak, hogy létrejöjjön köztük egy új, mélyebb kapcsolódás. Hiszen párkapcsolataink nyújtják a legjobb terepet arra is, hogy megismerjük és továbbfejlesszük magunkat, felfedezzük a vágyainkat, és kiteljesítsük az életünket. Minden szerelmi kapcsolat számtalan kiváló alkalmat teremt arra, hogy a bezárkózás helyett megnyissuk a szívünket, és kifejezzük az ott rejlő szeretetet. Egy párkapcsolatban folyamatos visszajelzést kapunk arra, hogy mely belső tulajdonságok kifejlesztésén dolgozunk éppen. A kedvesünk tükörként működik, és arra késztet, hogy a feltétlen szeretetet mind őrá, mind pedig önmagunkra vonatkozóan egyre teljesebben megéljük. Ebbe a tükörbe tekintve megpillanthatjuk azon részeinket, ahol még mindig békét kell teremtenünk ahhoz, hogy megéljük azt az örömet és szerelmet, amire vágyunk. Ehhez kerülünk egyre közelebb, valahányszor egy helyzetben nem a régi minták diktálta félelemből, hanem valódi lényünk szeretetéből reagálunk. Párkapcsolataink így olyan tulajdonságok felerősítésében támogatnak, mint a bölcsesség, a nyitottság, a rugalmasság, az együttérzés, a megbocsátás. Ezáltal pedig – bármi is legyen a hivatásunk – vezetőkké, tanítókká és gyógyítókká válunk, akikre az élet minden területén egyre nagyobb szüksége van az egész emberiségnek.
Mostanra talán már el is gondolkodtál azon, vajon mi lehetett a magasabb célja korábbi kapcsolataidnak, illetve miről szólhat az, amiben most vagy éppen. Ilyen cél lehet például
- gyerekek felnevelése;
- fizikai vagy szellemi alkotások együttes létrehozása;
- a közös szellemi fejlődés;
- a szeretetre való képesség ki- és továbbfejlesztése;
- új dolgok és területek felfedezése a világban;
- eddig ismeretlen készségek elsajátítása;
- és még számtalan, egyedi dolog, ami a ti kapcsolatotokra vonatkozóan csak nektek juthat az eszetekbe.
Ha van kedved ezen elábrándozni egy kicsit, ülj le egy csendes helyen, vegyél néhány mély lélegzetet, és tedd fel magadnak az alábbi kérdéseket (akár múlt időben a korábbi kapcsolataidra) –, majd pedig fogadd el a megérkező válaszokat. Talán elsőre furcsának tűnnek, ám jóleső, békés, örömteli érzést hoznak magukkal.
- Mi az, amit megtanulunk együtt?
- Mi az, amit megteremtünk együtt?
- Mi az, amivel általunk lesz gazdagabb a világ?
- Mit tanít nekünk a kapcsolatunk?
- Milyen tulajdonságaink fejlődnek azáltal, hogy együtt vagyunk?
- Milyen módon támogat minket a kapcsolatunk abban, hogy erősebbé és teljesebbé váljunk?
- Melyek a legfontosabb „ajándékok”, amelyeket a kedvesem tőlem kaphat?
- Mi az, amit tőlem tanulhat meg?
- Mit tanulok tőle én?
- Milyen ajándékokat hordoz számomra a vele való meghitt kapcsolat?
A férfinak például, aki most van mellettem, én azért vagyok hálás, mert szerelmével felemelt és erőt adott, amikor arra a legnagyobb szükségem volt. Érzékeny és öntörvényű lényével újra és újra rávesz, hogy levessem magamról azokat a szerepeket, amelyeket többé nem kívánok játszani. Ő az, aki megmutatja nekem, milyen a teljes elfogadás, és milyen a feltétel nélküli szeretet. Jelenléte arra késztet, hogy fokozatosan elengedjem minden elvárásomat, és valódi szabadságban éljek. Vele megtanultam, hogy a szerelem szempontjából semmi nem számít: amikor készen állok rá, valóban megérkezik. A vele való kapcsolatban nagyon sok mindennel szembesülök, így újra és újra kénytelen vagyok átgondolni: ha valami nem tetszik, akkor mit szeretnék helyette. Ezáltal folyamatosan tisztulnak az életemre vonatkozó vágyaim, csökken a saját ellenállásom, és egyre inkább úgy alakul minden, ahogy szeretném. Közös alkotásaink pedig rendkívül érdekesen követik életünk hullámzását: tavaly nyáron a Megbocsátás című meditációs cd-t épp akkor készítettük, amikor rengeteg megbocsátanivalónk volt egymásnak; idén pedig a Szeretem magam című cd megteremtése közben vettük észre: az, hogy önmagunkkal jóban vagyunk, megnöveli az egymás iránt érzett szeretetünket is.
Mindarról, amit a fentiekben leírtam, eszembe jut egy hozzászólás, ami egy korábbi blogbejegyzésemre érkezett:
Mese habbal ... túl szép itt minden. Van, hogy úgy leszel szerelmes, amikor nem akarsz, és akibe nem lehet, és amikor nem lehet. Az élet ettől sokkal bonyolultabb. És megleckéztet jócskán. Van itt minden … csak a rózsaszín lányregényeket hagyjuk már … ideális társ meg ilyenek ... ugyan … csak azt akarom mondani, van, akinek sikerül, van, akinek nem … és ez nem a rezgésszintünkön múlik ... na, hagyjuk inkább.
Pedig nem csak, hogy a rezgésszintünkön múlik, hanem azon is, hogy milyen hiedelemrendszerek mentén éljük az életünket és alakítjuk ki a kapcsolatainkat. Ha bonyolultnak tartjuk az életet, olyan lesz. Ha megleckéztetések sorozatára számítunk, azt kapjuk. Ha nem hiszünk az ideális társ létezésében, sohasem jön el. Ha eldöntöttük, hogy nekünk úgysem fog sikerülni, akkor nem fog. Épp ezért igyekszem sok olyan gondolatot leírni, amelyek talán újak és ismeretlenek, talán egyet nem értésre és vitára adnak okot, ám olyan alapelveket tartalmaznak, amelyek számomra elhozták és elhozzák azt az örömteli és boldog életet, amire vágyom. Ehhez azonban nekem is át kellett alakítanom a régi mintákon alapuló hiedelmeimet, ami pedig állandó figyelmet igényelt, és igényel ma is. Egy ilyen – régi mintákat és hiedelmeket átalakító – folyamatnak lehetsz a részese, ha eljössz a Vissza – Hozzánk című, október 10-én induló, 10 hetes találkozósorozatra.
Ez a program neked szól, ha hosszabb vagy rövidebb ideje ott van melletted a párod, és szeretnél friss szemmel tekinteni mind a társadra, mind a kapcsolatotokra. Ebben a 10 hétben egy olyan mély, meghitt kapcsolódás jön létre, amely megerősíti a köztetek lévő szeretetet, és rendkívüli módon megkönnyíti és színesíti együtt töltött mindennapjaitokat.
Addig pedig írd meg a hozzászólások között: Te kinek vagy hálás, és miért? Milyen ajándékokat kaptál azoktól, akikkel egymásba szerettetek? Milyen örömet és boldogságot hoztatok egymás életébe? Mi mindent alkottatok meg közösen? Egy pillanatra feledkezz most el a nehézségekről és a csalódásokról – ma válaszd inkább a hálát, és figyeld meg, mi történik!
Átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
P.S. Ha van kedved, olvass bele, miről írtam egy évvel ezelőtt: Tudod-e, te mit akarsz? Arról a 10 lépésről szól, amellyel megteremtheted épp azt a kapcsolatot, amelyre vágysz …