A Szellemharcos küldetése című sci-fi regény a megjelenése előtt egy évvel, 2002-ben kéziratként került a kezembe. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a szerzője – Rujder Tamás – megkért, hogy olvassam át, és mondjam el az észrevételeimet. Most azt a részt idézem belőle, ami a leginkább megragadott: napokig merengtem azon, vajon hogyan változnának a szerelmi kapcsolataink, ha képesek lennénk úgy kapcsolódni egymáshoz, ahogy a szerző szerint ez majd a távoli jövőben lehetséges lesz …
„Mirellának az eddigi kapcsolatai nem jöttek össze igazán. A benne lévő nagyfokú lelki érzékenységet sokáig egy kapcsolata sem bírta ki. Látta a partnerei érzéseit és mindig tudta azt is, ha őszintétlenek voltak vele szemben. Ettől legnagyobb részük megijedt és továbbállt. Azokkal pedig, akik el tudták ezt fogadni, azért nem volt szerencséje, mert egyiküket sem érezte az igazinak.
Kevin tetszett neki, az első pillanattól kezdve. A vele való találkozás új, eddig nem ismert dimenziókat nyitott meg benne. Végre egy kapcsolat, ahol a totális őszinteség és a szívek nyitottsága mindkét félnél adott. Érezte valahol azt is, hogy erre meg kell érni. A kiképzésük, amin mindketten átestek, kezdetben rendkívül nehéz volt. Sok diákot eltanácsoltak, mert nem bírtak még saját magukkal sem szembenézni. Vizsgájuknak az volt a lelki feltétele, hogy önmagukkal teljesen tisztába kellett jönniük. Szembe kellett nézniük a legtitkoltabb félelmeikkel, vágyaikkal. Eszébe jutott az egyik vizsga gyakorlata. Itt most feltett egy lapra mindent Kevinnel kapcsolatban. Végére akart járni az érzéseinek.
- Én ugyan a fokozatosságnak vagyok a híve, de most szeretnélek tisztán látni téged és láttatni magamat is. Szeretném, ha megcsinálnánk egymással a tudategyesítés gyakorlatát. Ez megmutatja majd, hogy mindaz, ami történik, hosszú távon is kihat-e a kapcsolatunkra - mondta Mirella és várakozva nézett Kevinre.
- Én benne vagyok. Menjünk a szobámba, ahol zavartalanul vihetjük végig a gyakorlatot - mondta Kevin, aki a lány kérésén egy kissé meglepődött, de az érzés, amit most érzett iránta, már a csodálattal is keveredett. Tudta, hogy ehhez a kéréshez nagy bátorság kellett. Az átmeneti tudategyesítéssel gyakorlatilag mindent megtudnak egymásról, ami az érzések szintjét illeti. Az emlékek szintjéről is szokott ilyenkor információ átkerülni, de azok többnyire csak részlegesen.
A gyakorlat lényege abból áll, hogy ketten leülnek egymással szemben. Teljesen ellazítják testüket és tudatukat egyaránt. Megnyílnak egymás felé. Az energiarendszerük fő központjai ilyenkor szinte teljesen összeérnek. A gyakorlatot kezdeményező fél fogja elsőnek átsugározni lelkének lényegét. Beleértve azt, amit tud magáról és azt is, amit nem. A megbeszéléskor lehetőség nyílik olyan dolgokat is kiderítenie magáról, amit még csak nem is sejtett eddig. Aztán a másik fél folytatja, és most ő küldi át saját magát. A gyakorlat befejező fázisa az, amikor a teljes egyesülés létrejön. Ebben a szakaszban egyszerre ad és érzékel mindkét fél. Ekkor szokott kiderülni, hogy mennyire fedi egymást a két lelki rezgés.
Kevin szobája nem volt túl nagy, de kicsinek sem volt mondható. Tágasan elfért benne egy ágy, egy íróasztal a számítógép egy termináljával és két kényelmes fotel is. A falakat a Föld természeti szépségeit ábrázoló térhatású kivetítők díszítették. Ezeket nézve a szemlélő annak az illúziónak lehetett tanúja, mintha különböző ablakokon tekintene ki, melyek hol egy vízesésre, hol pedig egy csodálatos szépségű fehérsipkás hegycsúcsra néztek. A szobában található növények viszont valódiak voltak és tökéletesen igazodtak a szoba kialakításához. Az árnyékosabb részt kedvelő páfrány egy kisebb boltíves mélyedésben terpeszkedett. A napfényesebb helyekre való mini pálma közvetlenül a helyiséget megvilágító fénysugárzó alatt díszlett, a két fotel közötti asztalkán.
- Szerintem toljuk odébb ezt a két fotelt az asztalkával együtt - javasolta Kevin.
- Miért? Nem ezekben fogjuk elvégezni a gyakorlatot? - kérdezte Mirella.
- A gyakorlatot súlytalanságban fogjuk elvégezni. A lazítás és a szellemi összpontosítás könnyebb, ha nem terheli az izmokat a hajó mesterséges gravitációja. Ha már ilyen jól kialakították nekünk ezt a bárkát, akkor használjuk ki azt a tulajdonságát, hogy akár helyiségenként is lehet szabályozni a gravitációt - válaszolt Kevin, miközben a falhoz tolta a bútorokat.
Pillanatokon belül ott lebegtek egymással szemben a szoba kupolás teteje alatt. Kevin beállított egy erőteret, ami megakadályozta, hogy elsodródjanak a helyükről. A szobában a fények halványan világítottak, éppen csak annyira, hogy egymás szemébe tudjanak nézni. Kevin a pillantásával jelezte, hogy elkezdhetik. Mindketten ellazították magukat, ami nagyon könnyen ment a súlytalanság állapotában. Mirella fejében kis idő múlva megszólalt Kevin, hogy elkezdheti az adást.
Felidézte magában a teljes nyitottság érzését. Azt az érzést, amivel egy ártatlan gyermek viszonyul a világhoz. Most már nyitott könyv volt a másik számára. Hagyta, hogy spontán áramoljanak az érzései és gondolatai, amelyekkel most kifejezheti legbenső énjének lényegét.
Kevin érezte, ahogy kinyílik előtte a lány lelke. Egy nyíló vörös rózsa jelent meg előtte, mely végül teljes pompájában mutatta meg magát. Látta a kicsi Mirellát, ahogy először elindul a világba. Egyedül látta őt, testvérek nélkül. Érezte a kifejeződés vágyát benne. A művészetek iránti vonzódást. Látta az első kapcsolati csalódását, amely egy barátnőjétől érte. Elhagyták őt, egy másik barátért. Ez olyannyira fájt neki, hogy sokáig nem tudta egyetlen kapcsolatát sem megszakítani, nehogy azt a fájdalmat okozza, amit neki kellett átélnie egykor. Ő természeténél fogva kedves volt, és érzékeny mások igényeire. Aztán megtanult a maga igényeire is figyelni. Látta, hogy milyen kedvesen, de határozottan szakított az egyensúlytalan kapcsolataival.
A következő képen delfinekkel úszott együtt és az érzés, mely a lelkéből most elért Kevinig a szabadság és függetlenség érzése volt. Ez aztán keveredett a delfinek vidám játékosságával. A lelkében megmaradt örök gyermeknek, aki a mai napig úgy csodálkozott rá a világra, mintha először tenné azt. Ezt a gyermeket csak azoknak mutatta meg, akik rászolgáltak a bizalomra. Látta a folyamatot az életében, ahogy minden párkapcsolatában az igazit kereste. A szexualitásban a gyengédségre való igényét egy pávatollal jelenítette meg, ami végigcirógatta a fejétől a lábujjáig. Megjelent benne az igazságba vetett mély hitének érzése, és a szenvedély ereje is, amivel kiállt érte. A gyermekek iránt érzett, határtalan szeretete. A hitének elmélyülése, amit az élet megpróbáltatásai edzettek erőssé. Az ismeretlen megismerésének határtalan kíváncsisága. Az örök szerelembe vetett hite, és a várakozás ideje, amit megtörtek a közben átélt csalódások hullámai. A virágzó remény, ami nélkül élete rózsája élettelen lenne és hervadt. A szeretetbe vetett hite, mely úgy mutatkozott, mint egy sárgálló búzamező. Várta az aratás idejét, hogy aztán a szeretete melegével megsütött kenyerét megoszthassa azzal a férfival, akit erre érdemesnek talál … Itt egyet sóhajtott Mirella és most ő kezdett figyelni a Kevin felől érkező gondolatokra és érzésekre.
Érezte, ahogy a férfi megnyílik. Egy felhőt látott, ami a következő pillanatban szétnyílt és utat adott az égből a föld felé törő fénysugaraknak. Egy hatgyerekes család legkisebbje mosolygott rá. Érezte a türelmetlenséget, amit egy fióka érezhet, aki már ki szeretne repülni a fészekből. Az örök kérdést, amit mindig feltett, amikor a tükörbe nézett:
- Ki vagyok én valójában? - Erre a kérdésre csak jóval később találta meg a választ. Felfedezte, ha a lelkét nézi a fizikai megnyilvánulása helyett, akkor megtalálja a lelkében a válaszokat. Ez a szemléletmód-változás megtanította arra, hogy az igazság sokszor a dolgok mögött keresendő. Érezte a csillagok és a határtalan felé érzett szenvedélyét, ami lényének azt a részét mutatta, amely eggyé akart válni a világgal. Kiterjedni és egy galaxissá változni. Látta, amint a kicsi Kevin a testvéreivel egy nyári estén a házuk teraszáról figyeli a csillagos eget egy kis teljesítményű távcsővel. Arról álmodozott, hogy egyszer űrhajót fog vezetni az ismeretlenbe.
A párkapcsolati próbálkozásai sorra zátonyra futottak. Ő is az igazit kereste, akivel úgy egészülnek ki, mint az ősi keleti egységszimbólum, a yin és a yang. A szerelemről alkotott érzését Mirella felé egy képbe sűrítette bele. A szerelmesek egy fénysugárban egyesültek, ami egy napból sugárzott ki a határtalan univerzumba. Így kezdődött meg egy utazás, amely a fény sebességével haladt és elvitte a hírt arról, hogy létezik az örök szerelem a világban. Az ebbe vetett hite erős volt és mióta Nohlen gondolatait megismerte, még jobban hitt benne. Nohlen szerint, ha megtalálta valaki az igazit, az még csak az első lépés a szerelem országútján. A kezdeti szenvedélyes lángolás után tudatosan fontos táplálni a szerelem tüzét. Ez napi erőfeszítést igényel. Egy virághoz hasonlította a szerelmi kapcsolatot. Ezt a virágot csak ketten tudják életben tartani. Egyik a férfi, aki a nap tápláló fényét adja, a másik a nő, aki az életet adó vizet hozza a szerelem virágának.
Látta a gyökeres változást Kevinben, amit a háború kitörése okozott. A lelkében felébredt harcost, aki kész erejét az emberiség szolgálatába állítani. Az állandóan a feladatok megoldásán szárnyaló elmét, ami nem ismer lehetetlent. A szexualitáshoz való viszonyát, melyet egy képpel fejezett ki: két hangszer szólt, melyek együtt alkottak egy örök szimfóniát. Látta a lelkét, mely szerelem nélkül csak egy szomjazó sivatagi vándor, aki már nagyon várja, hogy megtalálja az oázist … Itt Kevin jelezte, hogy rátérhetnek az utolsó fázisra.
Együtt kezdték sugározni bensőjük lényegét, hogy aztán érzékeljék azt, hogy a közös rezgés milyen képeket és érzéseket kelt bennük. A tengerben találták magukat, mindketten delfinek voltak. Együtt úsztak és gyengéden érintették meg egymást. Titkos érintések voltak ezek még, a felfedezés óvatos lépései. Aztán ez a kép átalakult. Már valódi alakjukat mutatták egymás felé, de a megszokott fizikai formájuk helyett most a testüket fénylő áttetsző kristály alkotta, kendőzetlenül. Szemeik összekapcsolódtak, lelkükből a bizonyosság öröme sugárzott aranyszínű aurát. Elsőnek ajkuk forrt össze, majd testük is megkereste kiegészülését, hogy örömmel ajándékozza meg őket.
Arra ébredtek a transzból, hogy ölelkezve csókolják egymást, a szoba kellős közepén lebegve. Kevin mosolyogva ölelte át Mirellát, majd a normál gravitációt visszaállítva most már az ágyon folytatták egymás testének felfedezését. Boldogan adták át magukat a szerelemnek és az örömnek, mely lelküket szenvedélyessé és szabaddá tette…”
Írd meg a hozzászólások között: Milyen hatással volt rád a regényrészlet? Vágysz ilyen mértékű megnyílásra és őszinteségre? Vagy inkább tartasz tőle? Vannak, akik szerint fontos, hogy a párkapcsolatban legyenek titkok is … te mit gondolsz erről? Ábrándozz el egy kicsit: milyenek lennének szerelmi kapcsolataink, ha ennyire mélyről, és ekkora nyíltsággal kapcsolódnánk egymáshoz?
Átadom a szót neked …
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta
