Egy alkalommal ezzel a kérdéssel fordult hozzám valaki:
– Kriszta, szerinted mit akarnak a nők? Mit kéne tennem, hogy megkedveljenek, akikkel találkozom? Attól tartok, az, hogy ilyen vagyok, meg olyan, meg amolyan, az nem lesz nekik elég jó. Szerinted milyenné kellene válnom?
– Sohasem tudhatod, hogy mit akar valójában az a nő, akivel éppen találkozol – válaszoltam. – Sokszor még ő maga sem tudja. Ezért nem érdemes azzal próbálkoznod, hogy kitaláld, milyenné kellene válnod. Inkább azt fedezd fel, hogy ki vagy te; majd egyszerűen csak légy önmagad.
Ám később eszembe jutott, hogy úgy két hónapja Kudlik Ildikó blogjáról mégiscsak érkezett hozzám egy írás arról, hogy vajon mit is akarhatnak a nők. Újra elolvastam, és úgy éreztem, most ezt az igazat szóló, kedves humorral fűszerezett történetet szeretném megosztani veled. Íme:
Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó, miközben az annak erdejében vadászott.
A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, mivel ilyen büntetés járt annak, aki vét más tulajdona ellen. De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és szabadságot kínált neki, feltéve, hogy 1 éven belül helyesen válaszol egy nehéz kérdésre.
Mit akar valójában a nő?
Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, az ifjú Artúr számára pedig megválaszolhatatlannak látszott…
Ennek ellenére még mindig jobb volt, mint akasztófán végezni, így aztán visszatért országába, és elkezdte kérdezni az embereket: a hercegnőt, a királynét, a prostituáltakat, a szerzeteseket, a bölcseket és az udvari bolondot … vagyis mindenkit, de senki sem tudott meggyőző választ adni.
Viszont mind azt tanácsolták neki, kérdezze meg a vén boszorkányt, mert csak ő tudhatja a helyes választ. Az ára magas lesz, mert a vén boszorkányról köztudott volt a királyságban, hogy borsos árat kér szolgálataiért.
Eljött a megbeszélt év utolsó napja, és Artúrnak nem volt más választása, mint beszélni a varázslónővel. Az megígérte, hogy kielégítő választ ad, de előtte Artúrnak el kell fogadnia az árat.
A banya feleségül akart menni Gawainhez, a Kerek Asztal legnemesebb lovagjához, Artúr legjobb barátjához.
Artúr borzadva nézett a banyára: púpos és rusnya volt, csak egy foga volt, gusztustalan hangok kíséretében émelyítő szag áradt belőle. Még sohasem látott ilyen visszataszító teremtést. Megrettent attól, hogy arra kérje legjobb barátját, vállalja érte ezt a szörnyű terhet. Ám, amikor értesült a javasolt egyezségről, Gawain kijelentette, hogy ez nem túl nagy áldozat barátja életéért és a Kerek Asztal fennmaradásáért cserébe.
Kihirdették az esküvőt, a boszorkány pedig pokoli bölcsességével így szólt:
A nő valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen.
Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és hogy az ifjú Artúr király megmenekült.
Így is történt: a választ meghallva a szomszéd uralkodó szabadon bocsátotta.
De micsoda esküvő volt az … az egész udvar ott volt, és senki sem érezte magát bánatosabbnak, mint a megkönnyebbülés és szorongás között vergődő Artúr. Gawain udvariasnak, nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott. A boszorkány pocsékul viselkedett, kézzel evett, közben pedig szörnyű hangokat és szagokat bocsátott ki magából.
Eljött a nászéjszaka, amikor Gawain a hitvesi ágyban várta, hogy feleségével egyesüljön. És akkor belépett a szobába a legszebb lány, akit férfi valaha is álmodott. Gawain elképedve kérdezte, hogy mi történt. A lány azt felelte, mivel a férfi udvarias volt vele, idejének egyik felében a rettentő, másik felében a vonzó külsejével fog mutatkozni. Melyiket szeretné nappal és melyiket éjszaka?
Micsoda kegyetlen kérdés! Gawain gyorsan mérlegelni kezdett. Legyen mellette napközben egy imádni való fiatal nő, akit mutogathat a barátainak, és ossza meg az ágyát egy undorító banyával? Vagy mutatkozzon nappal a szipirtyóval és házasélete intim pillanatait töltse egy ifjú szépséggel?
Te hogyan döntöttél volna, mit választottál volna?
A nemes Gawain azt válaszolta, hogy válasszon a nő maga.
Ezt meghallva, a nő azt mondta, hogy éjjel-nappal szép hölgy lesz, mivel a férfi tiszteletben tartotta és megengedte neki, hogy életének ura legyen. Mi ebből a tanulság?
Az, hogy nem számít, csinos vagy csúnya-e a nő… alapjában véve, ha nem élheti az életét, akkor boszorkánnyá változik…
(Forrás: www.ildikokudlik.hu)
Neked mi a véleményed? Tényleg ezt akarják a nők? Ismersz olyanokat (magadat is beleértve), akik urai (úrnői) saját életüknek? És ha ez sikerül, hogyan lehetünk saját életünk úrnői anélkül, hogy mindenáron uralmunk alá akarnánk hajtani a férfit? Mitől függ vajon, hogy az egyenlőség létrejön-e – megmarad-e - egy kapcsolatban?
Átadom a szót neked…
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta