A fenti címet adta Mérő László: Az elvek csapodár természete című könyvében egyik zseniális és finoman humoros írásának, majd így folytatta (természetesen az idézet után a saját szavaimból az is kiderül majd, mit keres mindez egy szerelemmel foglalkozó honlapon)
...A világ legősibb mestersége nem az, amire az olvasó most gondol a fenti cím láttán. Van egy még annál is ősibb mesterség. A tanácsadói mesterség legelső képviselője ugyanis a kígyó volt az Édenkertben. Ámbár egyes értelmezések szerint a kígyó valójában nem volt más, mint Lilith, Ádám első, még nem oldalbordából kreált felesége, és ez esetben a két mesterség mégiscsak egyidős lehet – mindenesetre sok szempontból egy tőről fakad. Mégis, a két szakma között van egy alapvető különbség. Egy csúcsvezető elsősorban nem azzal fizet a tanácsadónak, hogy pénzt ad neki, hanem azzal, hogy rászánja az idejét és meghallgatja – ez a legdrágább tanácsadói díjnál is többe van neki.
Az utóbbi évtizedekben egy új szakma alakult ki, a tanácsadás egy speciális fajtája, sokszor üzleti vagy vezetői tanácsadásnak nevezik, vagy újabban egyre gyakrabban coachingnak. A tanácsadásnak ez a formája alapvetően különbözik a hagyományos, mondjuk orvosi vagy pszichológiai tanácsadástól. A fő különbség az, hogy itt nem egy válságban levő, tanácstalan embernek kell tanácsot adni. Ha egy vezérigazgató tanácstalan, nem coachot kell szerződtetni mellé, hanem el kell zavarni.A legtöbben nem vagyunk vezérigazgatók, és ezt hajlamosak vagyunk azzal kompenzálni, hogy bunkó menedzsereknek tekintjük őket. Pedig a csúcsvezetők egy jelentős része (még azt is megkockáztatom, talán a többsége) valójában legalább annyira entellektüel, mint egy egyetemi tanár vagy egy dramaturg. Nagyon is árnyalt képe van a világról, és pontosan tisztában van vele, mi mindent kellene elolvasnia, végiggondolnia, megtanulnia, csak éppen nem ezzel tölti az idejét, hanem a vállalat vezetésével. Viszont kíváncsi arra, hogyan látná ő a világot (vagy mondjuk egy adott döntési dilemmát) akkor, ha elolvasta volna azt a néhány száz könyvet, amiről úgy érzi, hogy el kellene olvasnia. Ezért fogad fel egy speciális fajta tanácsadót, a coachot.
A coachot azonban csak akkor fogadja el, ha úgy érzi, az legalább annyira megértette az olvasmányait, mint amennyire ő megértette volna, ha lett volna ideje ilyesmivel foglalkozni. Ugyanez érvényes a coach élettapasztalataira is: ezek is csak akkor érdeklik a vezért, ha úgy érzi, hogy a tanácsadó legalább annyit tanult belőlük, mint ő tanult volna, ha az ő élete alakul úgy. Ha mindezt így látja, akkor valóban az ő díjazásával összemérhető pénzt ér számára a coach rászánt ideje, mivel saját maga megsokszorozását jelenti, egy értékes külső erőforrást.
A vezető valójában nem tanácsokat vár a coachától, legalábbis a szó hagyományos értelmében nem. Mit mondhat Federer edzője (angolul ő is coach) Federernek a teniszről? Mégis, Federernek is szüksége van edzőre, noha pontosan tudja, hogy edzője fénykorában sem közelítette meg az ő tenisztudását. Ha az edző netán tényleges tenisztanácsot ad, azt biztosan nem fogja követni, tud ő jobbat. Nem követni akarja az edzője tanácsait, hanem hallani. Federer nem edzőjének javított kiadású keze, hanem ő a játékos. Ő üti a poént, vagy ő szedi be, nem az edzője. A tanácsadás abban is hasonlít a közhiedelem szerinti legősibb mesterséghez, hogy a tanácsadó nem maga élvezi munkája gyümölcsét.
A coach eredményességét nem az méri, hogy a tanácsait megfogadják-e vagy sem. Még csak az sem, hogy győz-e, akinek ő adott tanácsot, bár ha huzamosabb ideig nem győz, akkor nem lesz miből fizetni őt sem. A coach nem mondja meg, mi a helyes döntés, mert ha tudná, ő lenne a csalhatatlan vezető. A coach eredményességét egyetlenegy dolog méri: hívják-e újra, hívják-e mások is, kíváncsiak-e rá a jövőben is. Nem elsősorban a tanácsaira, hanem őrá magára, ahogyan ő látja a dolgokat.
A tanácsadóskodás nem jámbor embereknek való mesterség. Ez a szakma óhatatlanul megkövetel valamennyi arroganciát. A coach eleve hajlamos önmaga túlértékelésére, különben hogyan is vállalhatná fel, hogy tapasztalt, sikeres vezetőknek tanácsokat adjon? Nem lesz hosszú ideig a pályán az a coach, aki nem azokat célozza, akik amúgy, nélküle is jók.
A coach elsősorban abban segít, hogy jobban értsük saját gondolatainkat, és felvállaljuk azt, amik valójában vagyunk; nem többet és nem kevesebbet. Ez minden coaching lényege, az édenkerti kígyó Eredendő Tanácsa óta.
Eddig tart az idézet. Nem csak ezt a néhány bekezdést, hanem az egész könyvet jó szívvel ajánlom a figyelmedbe. Az élet legkülönbözőbb területeit érintő, rövid, bölcs, gyakran finom humorral átszőtt esszéket találsz benne, egy kiváló író tollából, aki matematikus és pszichológus is egyben.
Azt, hogy mi a coaching lényege, mostanra a fentiekből már tudod. (De ha további részletekre is kíváncsi vagy, ide kattintva olvasd el az én összefoglalómat is.) Mérő László ebben az írásában egyedül az üzleti coachingra tér ki, ám coachok az élet többi területén is megtalálhatók, attól függően, hogy mire kívánnak összpontosítani.
Néhány évet én is eltöltöttem az üzleti coaching világában, majd ahogy változott az érdeklődési területem, úgy alakult át az is, hogy coachként miben vagyok a legjobb. Egy ideig „life coachként” tevékenykedtem (nevezhetjük életviteli tanácsadásnak), mostanra pedig a szerelem és a harmonikus párkapcsolatok kerültek a figyelmem középpontjába. Ezért amivel most foglalkozom, az a szerelem coaching.
A Szerinted mi igazából a szerelem? című bejegyzésemben írtam, hogy egy valódi szerelmi kapcsolatban partnered legbelső lényegéhez kapcsolódsz. Valahogy megérzed az esszenciáját – a szépséget, amely lelke mélyéből fakad. Viselkedése gyakran épp az ellenkezője ennek az esszenciának, ám mivel összekapcsolódtál vele, csak ezt a belső lényeget látod, és vonzódsz hozzá.
Így kezdődik a szerelem, mivel a jóság kölcsönös létére alapozzátok, melyben mindketten osztoztok, s melyet mindketten tiszteltek. Amikor igazából jelen van a szerelem, a partneredben egyben társra lelsz. Egységet és harmóniát élsz át, miközben vele vagy.
Amikor ez a harmónia megbomlik, ez annak a jele, hogy személyiségünk egy korábban megsebzett része gyógyulásra vágyik. Amikor a gyógyulás megtörténik, visszaáll a harmónia is.
A szerelem coaching neked szól, ha
Legelőször 1995-ben éreztem szükségét, hogy egy szakember utat mutasson és „megtartson”, amíg a számomra fontos és vágyott változások végbemennek bennem: heti rendszerességű, fél évig tartó pszichoterápiára jártam Villányi Péterhez (ő írta a Kapcsoskönyvet, melyet az Ariadné fonalára való feliratkozáskor ajándékként letölthettél.) Mivel az a fél év az egész életemre pozitív hatással volt, azóta tudom, mennyire fontos, hogy legyenek körülöttünk olyan tanácsadók, akikhez lelkünk ügyeivel fordulhatunk. Márpedig a szerelem pont ilyen „ügyeket” hoz elő belőlünk…
Írd meg a véleményedet: szerinted mire jó az ilyen típusú tanácsadói munka? Neked miben segített, amikor felkerestél egy szakértőt? Vagy épp ellenkezőleg: úgy érzed, semmilyen segítséget nem kaptál, és marhaság az egész? Vagy szeretnél elmenni, csak valami visszatart? Ha te magad is coachként dolgozol, miben látod ennek a mesterségnek a lényegét; a szépségét; a kihívásait?
Átadom a szót neked…
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta