Ha időm engedi, besétálok kedvenc könyvesboltomba, csak azért, hogy körbenézzek egy kicsit. Előfordul, hogy pusztán információt gyűjtök: sétálgatok, beleolvasok az újdonságokba, felmérem, hogy van-e olyasmi, amit szívesen megvennék. Máskor leülök az üzlet kávézójában, és a kényelmes fotelbe süppedve elmélyedek egy kiadványban. Néha megtörténik, hogy egy-egy – fontos információkat tartalmazó – könyvet szinte „kiolvasok”, így aztán megvennem sem kell.
A minap azonban egészen furcsán viselkedtem. Cél nélkül ténferegtem az ezoterikus könyvek szigete körül, amikor a szemem sarkából, egy oldalsó polcon, legalul, „rám kiáltott” egy eddig nem látott könyv egyetlen példányának a címe:
Byron Katie – Michael Katz:
SZÜKSÉGEM VAN A SZERETETEDRE – VAGY MÉGSEM?
Mivel a téma éppen mélyen érintett, és Byron Katie korábbi munkáit is ismerem, pár percet azzal töltöttem, hogy belelapoztam. Aztán körülnéztem valamilyen ülőalkalmatosság után. A kávézóba nem akartam lemenni, hiszen csak 10-15 percre volt szükségem ahhoz, hogy a könyvet gyorsan átlapozva eldöntsem, van-e benne számomra fontos információ. Átsétáltam hát a gyerekkönyvek polcaihoz, és egy iciri-piciri székre leülve olvasni kezdtem.
Két és fél óra múlva ocsúdtam fel, amikor a testem elgémberedett tagjai tiltakozni kezdtek a kifacsart pozitúra ellen. De nem bántam – addigra megváltozott bennem az, ahogyan önmagamra, és a kapcsolataimra tekintek. Azt éreztem, hogy hirtelen minden világos lett – megértettem, hogy a boldogság megtapasztalásában sokszor azzal akadályozom magam, hogy azt feltételezem, a gondolataim igazak és a valóságot tükrözik. Pedig a legtöbb esetben nem így van!
Katie azt javasolja, hogy öt egyszerű lépésben vizsgáld meg gondolataid valóságtartalmát. Az öt lépés a következő:
Tedd fel magadnak a kérdést, hogy van-e olyan a megfordítások között, amelyik ugyanolyan igaznak, vagy épp igazabbnak tűnik, mint az eredeti gondolat. Ha van, keress három okot, amiért igaznak bizonyulhatnak! A megfordítások drámai hatással lehetnek; képesek kiszabadítani egy régi, berögzült gondolat szorításából, főleg, miután már meglazítottad azt az első három lépés segítségével.
Természetesen mindezt csak ízelítőnek szántam. Az én világlátásomat az a két és fél óra ott, a kisszéken kuporogva, alapjaiban megváltoztatta – mintha mázsás terhek szakadtak volna le rólam azzal, hogy elengedtem néhány meghatározó gondolatomat. Ám a könyvet már nem tettem le a kezemből; eszem ágában sem volt visszatenni a polcra, hiába volt rám ennyi is ekkora hatással. Megvásároltam, hazahoztam.
Ha egész nap csak a szobámban ülnék, és könyveket olvasnék, azt lehetne mondani, hogy egy igazi könyvmoly vagyok, annyit olvasok. De nem vagyok igazi könyvmoly, mert sokszor nem pusztán az olvasás öröméért falom a betűket. Gyakran jegyzetfüzettel és ceruzával a kezemben ülök ott, hogy azonnal leírhassam gyorsan áramló ötleteimet arról, hogy mindazt, amit olvasok, hogyan lehet a gyakorlatba átültetni. Részben ezekből születnek azután azok a gyakorlatok, amelyek létrehozzák a kívánt változást azoknak az életében, akik elvégzik a tanfolyamaimat, vagy eljönnek hozzám egy személyes beszélgetés-sorozatra.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta