Azóta, hogy elkezdtem önmagammal ismerkedni, nagyon sokféle felismerésre jutottam. Sőt, azt is megtapasztaltam, hogy egy-egy ilyen felismerésnek több rétege létezik – ahogy egyre inkább készen állok rá, úgy tudhatok meg egyre többet ugyanazon oldalamról.
Az egyik ilyen – önmagamra vonatkozó – megállapítás felszíne az, hogy cselekvő, megoldás orientált ember vagyok. Szeretem kézben tartani a dolgokat, és ha valahol elakadok, gyorsan megtalálni, hogyan léphetek tovább.
Később kiderült, ez még azt is jelenti, hogy igazából csak akkor érzem biztonságban magam, ha kézben tartom a dolgokat. Ha tudom, hogy mi a következő lépés; ha tudom, hogy a szeretteim közül ki, hol van éppen, és mivel foglalkozik; ha tudom, hogy pontosan mivel töltöm a holnapi napot, stb.
Ez így első hallásra nem olyan borzasztó, ám én mégis azt kezdtem el érezni, hogy mindezzel korlátozom is magam. Kevés teret engedek az intuíciónak, a kreativitásnak, a kalandnak, a váratlan események izgalmának, a meglepetés erejének, a rácsodálkozás örömének. Így elszántam magam arra, hogy fokozatosan csökkentem a szoros ellenőrzést életem eseményei felett, és arra törekszem inkább, hogy átadjam az irányítást egy nálam hatalmasabb teremtő erőnek, ami (vagy aki) úgyis jobban tudja, hogy adott helyzetben mi lenne a helyes lépés.
Ennek eredményeképpen rendre olyan helyzetekbe kerültem, ahol a végletekig tehetetlennek éreztem magam, és nem is volt más választásom, mint átadni az irányítást. Az ilyen esetekben jött jól Chuck Spezzano: If It's Heartbreak It Can Be Healed (Az összetört szív gyógyítható) című könyvének utolsó fejezete, melyet le is fordítottam:
KÉRJ EGY CSODÁT!
Minden pár - akiket valaha is ismertem - találta már magát olyan helyzetben, amely látszólag a kapcsolat végét jelentette. E nehéz szituációk oka nyilvánvalóan valamilyen félreértés, hatalmi harc, élettelenség, rossz irány választása, vagy egy tudattalan törés. Fontos tudni, hogy még az ilyen helyzetek mélyén sem vagyunk tehetetlenek, és nem maradunk vigasz nélkül.
Munkám során első kézből tapasztalhattam meg, hogy az emberek elsősorban spirituális lények, és a személyes, valamint a kollektív fejlődés eredményeképpen mindannyian felismerjük ezt. Egyáltalán nem szükséges, hogy mindent mi magunk végezzünk el, mivel – bennünk vagy rajtunk kívül – létezik egy erő, amely irányt ad utazásunknak. Talán egy bizonyos vallás hívei vagyunk, talán egyszerűen csak tudatában vagyunk mélyen spirituális és békés lényegünknek – lényünk középpontjának -, így képesek vagyunk egy magasabb hatalomra támaszkodni, hogy vezessen minket. Néha félre kell állnunk és abba kell hagynunk a harcot azért, hogy e spirituális béke kecsesen megalkothassa a maga csodáit.
Amikor nehéz, vagy megoldhatatlannak tűnő helyzetbe kerülünk, kérhetünk egy csodát. Amikor így teszünk, meghívjuk az összes olyan segítő erőt, amelyet az univerzum nekünk tart fenn. Semmi vesztenivalónk nincs, viszont megnyerhetünk mindent azzal, hogy magasabb erőink kezébe helyezzük a dolgokat. Amikor hitünket a spirituális szeretet tiszta energiájába helyezzük, csakis a siker melegen átölelő ragyogását tapasztalhatjuk meg.
Megoldhatatlan konfliktusok terhe alatt sok kapcsolat meghajol és eltörik. Így ilyen helyzetekben ne habozz segítséget kérni a minket körülvevő erőktől – a szellem vagy az univerzum tiszta szeretetétől.
Ha egyelőre nem tartozik mindennapi szokásaid közé az, hogy csodáért folyamodsz, talán érdemes kipróbálnod, és adnod ennek a lehetőségnek egy esélyt. Semmit nem veszíthetsz, viszont mindent elnyerhetsz. Amikor abbahagyod az ítélkezést, és inkább a szeretetet vagy a megbocsátást választod; amikor a hitedet és a bizalmadat arra használod, hogy végre megpillantsd az igazságot; amikor figyelmen kívül hagyod a bizonyítékokat, amelyeket a valóság illúziója kínál neked, akkor nyitottá válsz a befogadásra, és lehetővé teszed egy csoda megtörténtét. Tiéd lehet egy csoda pusztán azáltal, hogy kérsz egyet.
Mondd hát el magadnak: Csodákat kérő képességemet most elkezdem megismerni, hogy elkezdhessem megváltoztatni életem megoldhatatlannak tűnő helyzeteit.
Akár kezdd minden napodat ezzel: válaszd ki a legkínzóbb problémát, amivel éppen most szembesülsz (vagy a környezetedben valaki), és szíved legmélyéről kérj egy csodát!
Kíváncsian várom a tapasztalataidat, akár gyakorlott „csodakérő” vagy, akár ennek az írásnak a hatására kezdtél bele. Írd meg a hozzászólások között!
Az elmúlt hetekben sokszor kértem csodát egy bizonyos helyzetre, ami a kedvesemmel kialakult - és a csoda megérkezett! De ezt inkább majd személyesen mesélem el, ha valamelyik csoportomban találkozunk.
Szeretettel,
Sarkadi Kriszta